Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

zettségű borbély-sebészek, az állatok orvoslását pedig az ehhez értő pásztorok végezték. Háziállatok kártételei összefonódtak az emberi kártételekkel, melyeket bírsággal, elkobzással toroltak meg. A vármegye előírta a vadállatok elleni védekezést, a „farkas Bürt" be kellett szolgáltatni, ugyanúgy mint a veréb-, varjúfejeket, ürgebőrt is meghatározott mennyiségben. A közösség alapvető érdeke volt, hogy közösen védekezzenek a tüz, víz ellen. Dömsödön kötelezővé tették a lakosságnak, hogy a bíró vezetésével tüz esetén vegyen részt az oltásban.

142 A bírónak évente legalább négyszer meg kellett vizsgálni „mindennemű" tűzhelyet. c) Törvénykezési feladatok A települési önkormányzat vezetőjének neve (bíró) jellemzi a jogszolgáltatás helyzetét. A belső tanács - élén a bíróval - egyben törvényszék is volt, ahol a - akár szokásjog szerint, akár írásban rögzített mértékig - ítélkezhettek a tanácsok a vagyonjogi (örökösödési, elbirtoklási, csőd) és büntetőperekben (lopás, károkozás, verekedés, veszekedés, paráznaság, istenkáromlás, tilalomszegés, csavargás, a tanács parancsával szembeni ellenkezés). Az ítélkezést illetően ritkán kaptak a települések a felsőbb hatóságoktól némi instrukciót. Ilyen ritka példa volt, amikor 1788-ban Ráckevén a szolgabíró a tanácsosoknak adott „egy törvénytévő könyvetskét, mely gonosztevő és büntetésre méltó emberek büntetéseirűl nyomtattatott". Nemesekre és katonákra nem terjedt ki a tanácsok hatásköre, azok a nemesi vármegye, illetve a katonai parancsnokság alá tartoztak. A főbenjáró bűnök esetében a helységek elöljárói kötelesek voltak a „Gyilkost az Urasság kéziben resignálni", illetve a vármegye törvényszékére kísérni. Például Nagykőrösről 1794-ben illetékességből a vármegye börtönébe kísértek egy bizonyos Visnyi Jánost, aki eredetileg a magyar nyelv tanulása miatt tartózkodott a városban, de a nevezett egyén - a forradalmi francia eszmék hatására - a király ellen lázított.

143 A feudális kor felfogása szerint a bíráskodást az illető földesurat illeti, aki ennek bizonyos részét átengedi a mezővárosnak, falunak. A „Bírák és Tanácsbéliek az Földesuraknak képét" jelentették. Az uraságoktól kapott statútumok szinte mindegyikében kiemelt helyen van a bíró, a tanács elleni „széksértés" megtorlásának kilátásba helyezése. Óbudán a földesúr parancsa szerint a tanács döntésével elégedetlen jobbágyot „bűne nagysága vagy kicsisége" szerint harminc, ötven vagy száz botütéssel büntették.

144 Vácon a tanács elleni „mocskos rágalmazások" esetén, vagy a bíró megütéséért - az igen nagy összegnek számító - 32 forint, a tanácstag megütése esetén 16 forint büntetést kellett fizetni. Ha illetlen szókkal illette valaki a tanácsot Dömsödön 1763-ban, 50 (aki hallotta, de nem jelentette 25) pálcát kapott.

145 Szentendrén a magisztrátust, vagy a bírót gyalázó lakost az úriszéki utasítás szerint a „vétkinek nagyobb vagy kisebb voltához képest" 30, 50, esetleg 100 pálcával kellett büntetni.

146 Szigorúan büntették a magisztrátussal való szembehelyezkedést. A Földváryak Dunavecsének kiadott rendtartása szerint, ha valaki a bírót, tanácsot becsteleníti, három napi fogházra kell vetni, kenyéren és vízen tartással, majd 12 PML, DMT Tan. ül. jkv. 141 BENCSIK Zita 2000. 24-26. 144 BÁCSKAY Vera 1971. 135. 145 PML, DMT Tan. ül. jkv. 1763. január 1. I4

" DÓKA Klára 1981. 136.