Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata 1848 szeptemberétől 1849 júliusáig Ez a megemlékezés is azt igazolja, hogy Kossuth Lajos Magyarországról történő távozása után még 150 évvel később is az egyik legnépszerűbb magyar történelmi személyiség. Az elmúlt nem egészen egy évtizeden belül harmadik alkalom nyílt arra, hogy róla, vagy legalább róla is országszerte ünnepségek során megemlékezzünk. Ez kétségtelenül magában hordozza annak veszélyét, hogy oly sokszor ismételgetjük a róla alkotott teljesen jogos és elismerő megállapításokat, hogy ezek ily módon fokozatosan megkopnak. Alig vesszük észre, hogy végül ezeket a figyelemfelkeltőnek szánt jelzőket, állításokat már egyfajta unalom lengi körül. Ez az eljárás Kossuth-tal szemben annál inkább bántó lehet, mivel sokszorosan bebizonyította, hogy az örökösen változó valósághoz ő folyamatosan tudott igazodni, az újabb és újabb kihívásoknak szinte kivétel nélkül meg tudott felelni. Ne vegyék hát rossz néven, ha én most mellőzöm a vele kapcsolatosan hangoztatni szokott, a rá kiosztott ünnepi sztereotípiákat, és helyette kevésbé emelkedett, de mindenképpen valós, és eddig még fel nem vetett, vagy kellően meg nem magyarázott néhány epizódra térek ki. Ezzel természetesen nem kívánom semmilyen formában megkérdőjelezni Kossuth történelmi szerepét, a magyar polgári átalakulásban szerzett személyes érdemeit, hanem csupán valamelyest árnyalni, néhány esetben pedig pontosítani a köztudatban ezzel kapcsolatban kialakult képet. Bár kétségtelen, hogy a munkásságára, főként 1848^19-re utaló levéltári anyagot már alaposan feltárták, mégis akad egy-egy olyan mozzanat, amelyre a kutatók figyelme, szorgalma kisebb mértékben irányult. Még pontosabban fogalmazva egyes területekről közzé tett ismeretek nem kerültek be történelmi köztudatunkba. Ezek közé tartozik a BácsKiskun megyei levéltárban őrzött anyag, illetve az ezekből készített forrásközlések és feldolgozások egy része. A magyar polgári átalakulással és a vele összeforrt szabadságharccal kapcsolatosan kialakult egyik legismertebb megállapítás, hogy az utolsó rendi országgyűlés Kossuth javaslatára, követelésére fogadta el a jobbágyfelszabadítást, amely később alapja lett a nemzeti összefogásnak. A szabadságharc kibontakozódását és annak sikereit a jobbágyfelszabadításon kívül jórészt a szeptemberi újabb reformok alapozták meg, amelyek elfogadtatása ugyancsak nagyobbrészt Kossuth érdeme. Ezek a törvények, ezek a társadalmi reformok biztosították a magyar parasztság elkötelezettségét a fegyveres harcok során is.

1 Az ilyen erőteljes summázatok mélyén legtöbbször érdemi ellentmondások is megbújnak. Ez tapasztalható ebben az esetben is. Bár a fenti leegyszerűsített megfogalmazásnak igazságtartalmát alapvetően nem kívánom kétségbe vonni, mégis egykét mozzanatra érdemes a figyelmet felhívni. A túlzott leegyszerűsítésnek az egyik hátránya ez esetben az, hogy nem tükrözi igazán a magyar társadalmi fejlődés minden fontosabb elemét. Mindenképpen pontatlan annak sugallata, hogy rendi, avagy A jobbágyok attól féltek, hogy „...veszendőbe mennek a márciusi jobbágyfelszabadító vívmányok...", illetve a horvátok támadásakor a fegyvertfogó parasztok azt remélték, hogy az „...ellenség visszaveréséért, helytállásukért a forradalom a márciusi jobbágyfelszabadító vívmányok körének további tetemes kitágításával fogja jutalmazni őket..." SPIRA György, 1979. 323.