Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

ját ábrázolja"

6 - mondja Czeslaw Milosz.) Gide-t olvasva Németh nem a formában találta meg az antinómia jelenlétét, hanem az alkat összetettségében: „Antagonizmus: ez a szó, amelyet Dosztojevszkij-tanulmányában André Gide oly szeretettel használ. Az embernagyságot ő az emberben levő, logikailag össze nem egyeztethető ellentmondások fényivel véli fölmérni. Dosztojevszkij ezeknek az antagonizmusoknak valóságos ég-pokol villáma. A megtisztulást keresi s a bűnben nyújtózik ki, evangéliumi és démoni, szent és szadista."

7 Alkattani gondolkodása ekkor rögzült végérvényesen, szinte szárnyalva írta le az alkata egymással ellentétes pólusaira eljutó embert. „Ez az ember - mondta az erkölcsös emberről -, nem törődik a törvénnyel, minden kívülről ráerőszakolt regula értelmetlen ösztöneinek a kétirányúsága mellett. Az ilyen ember hol azt sajnálja, mért nem vagyok fölebb, hol azt, mért nem vagyok alantabb. Szentté merevedne, de ellenállhatatlanul vonzza indulatai bozótja is. Az átlag ember, ha megváltoztatja élete erkölcsi atmoszféráját, már fuldokol. Ő a sűrítés és ritkítás irányában is saját igazibb elemét találja. Ő van jobbra és ő van balra is. S minél inkább jobbra vagy balra kerül, annál inkább vágyik a másik oldalon állni. Föltorlasztja magát és szeretne zuhatagként lezuhanni. S ha lezuhant, visszasajog belé előbbi helyzete. Az erkölcsi igényesség váltotta ki az ösztönök viszszaütését, vagy az ösztön törvényei a magasság-vágyat? A Newton harmadik törvénye ez, az erő, amely ellenerőt terem."

8 Ezt az élményt Dosztojevszkij müveinek olvasása még inkább felerősíti majd, ekkor azonban még Gide kedvéért jellemezte Dosztojevszkijt. Gondolkodása középpontjában Gide állt, ezért a leírtakhoz gyorsan hozzátette: „Az a mód, ahogy André Gide ezeknek az antagonizmusoknak az értékmérő jelentőségét túlhangsúlyozza, nyilvánvalóvá teszi, hogy a maga vélt természetét védi".

9 Ezt megelőzően is olvashatta Dosztojevszkij írásait, innentől kezdve azonban a korábbinál tudatosabban tette ezt. 1929 áprilisának végén Földessy Gyulához írott levelében nemcsak a betegségéből való gyógyulásáról írt, hanem újabb, megrázó szellemi élményéről is: „Eckermannból el-elolvastam néhány fejezetecskét, bár egészen lekötni most nem tud - hatalmas konkurrense támadt Dosztojevszkijben. Azt hiszem, ez az az író, aki teljesen fölnyitja a lelkemet. Ady óta a legtermékenyítőbb irodalmi hatás, s föltétlenül a legnagyobb író, akivel behatóbban foglalkoztam. A kedviért erősen tanulok oroszul. Szeretnék egy nagyobb Dosztojevszkij-tanulmányt, esetleg könyvet írni; remélem, hogy verem vele nemcsak hazai, Dosztojevszkijről hápogó kis okoskodóinkat, de André Gide könyvét is."

10 Ekkor, történetesen az év közepén közölt Németh egy rövid írást a Nyugatban Két könyv Tolsztojról címmel. Ebben a tulajdonképpen recenzióként közölt írásban két magyarul akkor megjelent Tolsztojjal foglalkozó könyvet ismertetett, ezek közül az egyik Az ismeretlen Tolsztoj címet viselte, s Tolsztoj kiadatlan írásaiból adott összeállítást, a másik Tolsztoj lányának, Alexandrának a Tolsztoj futása és halála című munkája volt, mindez azonban ma már tulajdonképpen lényegtelen, az írás számunkra két ok miatt bír fontossággal. Az egyik ok: Németh ebben az írásában mondta ki a magyar problémáknak az emberiség általános kérdéseivel való összekapcsolásának szükségességét: „Talán épp az orosz hatás vonhatná a magyar irodalom fölé az örök problémáknak 6 CZESLAW, Milos, 2001. 69. 7 NÉMETH László, 1973. 380. 8 NÉMETH László, 1993. 71-76. 9 Uo. 10 NÉMETH László, 1993. 71-76.