Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

Alkattan és regénytipológia avagy: Dosztojevszkij és Németh László I. Németh László gondolkodása hozzánőtt a huszadik századhoz. Vele kapcsolatban valóban ennek a századnak az egészéről beszélhetünk, hiszen létrehozója szinte egy idős volt ezzel a századdal, tudatos életútja pedig a „rövid" huszadik század kezdetén, az első világháború kirobbanásával vette kezdetét. Mindaz, amivel Németh egész életében viaskodott, valamiképpen az első egyetemes világégés által megmutatkozó sűrűsödési pontból nőtt ki, a század halmozódó válságai mind ide mutattak vissza, élete megélésére pedig majdnem pontosan annyi esztendő adatott számára, amennyi az említett „rövid" század alatt ezerkilencszáztizennégytől ezerkilencszáznyolcvankilencig eltelt. Bár megélni már nem élhette meg, de megérezhette a fogyasztói társadalom jellemzőit is, hozzá kapcsolódóan pedig a „történelem végét", erről tanúskodik, hogy alig valamivel a második világháború lezárulása után, Hódmezővásárhelyen elkezdte eredeti látásmódjáról tanúskodó Harc a jólét ellen című vígjátékának írását, nem beszélve arról, hogy élete végén egyik tanulmányában pontosan jelezte: a történelem menete annak megszűnése felé halad. Életművében több mű veszett el, ezért aztán hol a gondolkodó Németh Lászlóról, hol a szépíró Németh Lászlóról beszéltek, vagy éppen különböző korszakairól, annál is inkább, mert az életmű tanulmányozását megalapozó Grezsa Ferenc az egyes korszakok önállóságát és kapcsolódását mutatta be ún. korszak-monográfiáiban. Az életmű folyamából önálló szigetként önmagukban is hatalmas tömbök emelkednek ki, gondoljunk például az ezerkilencszázharminckettő és ezerkilencszázharminchét között egyedül írott folyóiratának, a Tanúnak a tizenhét füzetére. Ez a gazdagság azonban mintha inkább nehezítené, mintsem segítené az életmű megértését, s nem is csak azért, mert a mindent a maga képére egyszerűsítő korunk az élet és a mű összetettségével nem tud mit kezdeni, hanem azért is, mert a müvek egymásra következő sora azok természetes kapcsolódását is eltakarja. Szabó Zoltán mondta ezzel kapcsolatban, ritka éles meglátással: „Németh László esetében a tehetség izgatóbb, mint a szellem. A szellem izgatóbb, mint összes műfajai. Egyes müveinek nagy része jelentősebb az összes müvek jelentőségénél, bár a mű mennyisége tiszteletet gerjeszt. Ám az összes művek az írót nem kifejezik, hanem nehezen hozzáférhetővé teszik..."

1 Logikailag hibátlan levezetés a Szabó Zoltáné, Németh Lászlóra vonatkoztatva is igaznak gondolom például azt, hogy a tehetség izgatóbb, mint a szellem, a szellem pedig izgatóbb, mint összes műfajai, mindezektől elválasztva, másokkal kapcsolatosan pedig azt a megállapítást is elfogadhatónak tartom, hogy az összes művek az írót nem kifejezik, hanem nehezen hozzáférhetővé teszik, az egyes müvek pedig általában tekintve is jelentősebbek az összes műveknél. Nem biztos azonban, hogy ezek az utóbb idézett állítások Németh László életmüvével kapcsolatosan is megállják a helyüket. SZABÓ Zoltán, 1984. 237-238.