Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - KÖVÉR GYÖRGY Kisemberek nagy (élet)történetei

kozás idején teszi meg a leghatározottabb lépéseket a kommercializáció irányába, s még nem sejti, hogy számára - alig egy évtizednyi fáziskéséssel - ez lesz az utolsó nagy konjunktúra. A 20. század embere nem tudta távoltartani a nagypolitikát magától, akár kerülte az aktív politizálást, akár - aktív helyi résztvevőként - megperzselődött általa. Amikor már mindketten csak védeni próbálták mindazt, amit addig elértek, akkor sem adták meg könnyen magukat. S amikor a „fizikai megsemmisülés" vagy a „börtön" fenyegette őket, akkor is tartogattak még valami muníciót a tarsolyukban. Végső soron mindketten azzal tették életpályájukat (annak elbeszélését) egyénivé, hogy nemcsak ellenálltak az emberi életekre rátelepedő hatalmi politikáknak, hanem vagy eszközül használták azokat mindennapi életcéljaik megvalósításában, vagy mindenükből kiforgatva, legyűrve, egzisztenciájuk fenyegetettsége idején is leleményességgel, ravaszsággal, s ha kell, egy utolsó kacsintással túljártak a század ordas eszén. Ez az, ami mindkettőjükben individuális, de ez egyúttal vitathatatlanul rokonszenves közös vonásuk is. Ebben rejtezkedik az a kulcsmozzanat, ami miatt élettörténeteik rekonstrukciója (és természetesen más, teljes élettörténeteké) nagyobb intellektuális kihívást jelent számomra, mint a 20. század agyonpolitizált makrotörténelme - „úgy, ahogy valójában volt".