Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében
biból Mizsén egyet, Lajoson pedig, kettőt építtetett Jászberény, míg Bene pusztán Jászladány építtetett csárdát. 49 Amint ezekből az első rendeletekből is kitűnik, bár a nyílt veszekedések, és a kora középkorra oly jellemző villongások megszűntek, azonban egyre burkoltabb viták kereszttüzében kellett az állattartás, legelőhasználat, földbérletek és egyáltalán a közös határral járó gondokat megoldani. Mint új tulajdonosnak, Jászberénynek folyamatosan bizonyításra volt szüksége újonnan szerzett birtokainak pontos kiterjedését illetően. A tulajdon bizonyításának egyik elfogadott és bevált módja volt a megszerzett területek azonnali kiosztása. A redempciót követő években Jászberény sürgősen rendelkezett az új tulajdonosi szerkezet kialakításában, illetve a volt tulajdonos-bérlők megfizettetésében. Már 1748-ban újraosztották a szántóföldeket a nagykőrösi gazdáknak Lajoson: fr A lajosi pusztábúl körösi lakosoknak szántó feleteknek osztatott föld, kinek hossza 100 pózna szélességére pedig minden forintra 4. pózna adatott, mely ezekszerint így következik. " 50 A lista tizenkilenc nevet tartalmaz, valamint még hat nevet, azokét, akiknek föld nem osztatott, de listába voltak véve. Ám az új határkonfliktusban már nem számíthattak a volt nagykőrösi bérlőkre, akik természetesen szintén érdekelve voltak valamikori pusztái bérleteik, tulajdonuk, megtartásában. Az elégedetlen tulajdonosok miatt 1748-ban új határfelméréseket kezdeményeztek Jászberény részéről, amelyben Kecskemét tisztes polgárait kérdezték ki tanúként. Ebben a határvitában Vacs, Mikebuda, Nagykőrös és Mizse határait bizonygatták több kecskeméti lakos vallomásával, akik mind esküdtek, hogy Nagykörös földterülete nem terjedt (Puszta)Vacsig, mert Vacs Mizsével határos. Az egyik kiemelt fontosságú tanú, a valamikori kecskeméti „öreg bíró" a hetvenéves Tóth Gáspár szavaival: ,JHallotta az ottan lévő emberektől hogy valamelly Szék öszve szolgálna Vacsi, és Mizsei földhez, de mellyik légyen az nevét nem tudgya, elég az hogy Körösi határt Y ácshoz extendáltatni soha sem hallotta." 51 A 14 kérdésből álló kérdőív, hasonlóan az 152l-es és az 1680-as perek jegyzőkönyveihez, alapos és megfontolt: a kihallgatottak mind pásztorok, de közülük csak három a kecskeméti, a többi máshol lakó, de valamikor a kérdéses pusztákon pásztorként szolgáltak. A jászberényiek itt is az újonnan megszerzett pusztai birtokaik, Lajos és Mizse pontos határainak kiterjedését bizonygatják. A kiegyensúlyozottsággal igazán nem vádolható jászberényieknek elegendő a puszta kihallgatás, de ebben az esetben elálltak a pontos határbejárástól és a helyszíni terepszemlétől. A helynevek szempontjából kitűnő dokumentumban majdnem egy tucat helynév pontos megnevezése és elhelyezkedése szerepel (Mizsei Tölyös, Nagy Szék-tó, Fehér-tó, Csontos-halom, Fajdos, etc). 52 A többszöri terepszemle és határmegújítás ellenére a vitát így sem sikerült megnyugtatóan eldönteni és a határok továbbra is tulajdonjogi kérdések özönét vetették fel. Már 1755-ben a jászberényi tanács újból elrendeli, hogy: A Lajos, Mizse és Bene pusztákon állított csárdák történelme igen gazdag ám levéltári feldolgozása még várat magára. A csőszházak közül egy még ma is áll Mizsén, a lajosi „nagy vendégfogadó ésposta stáció", a valamikori Földeáki csárda, még ma is polgármesteri hivatalként rrüködik. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Hivatalos Tudósítások, Jászberény, 11. es. 1. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Jászberény Város Iratai, 374. Capsa 10, fasc. 1, nr. I, 207214. old. Az eredeti 1748-as jegyzőkönyvet egy későbbi, 179l-es anyagban használták fel. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Jászberény Város Iratai, 374. Capsa 10, fasc. 1, nr. 1, 39-56 old.
