Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - KÖVÉR GYÖRGY Kisemberek nagy (élet)történetei

kat kívánt meg.

6 S bár a stabilizáció előtti és utáni konjunktúrák a cég legfényesebb időszakainak számítottak, az évtized egészét valami állandó mozgás, hullámzás jellemezte. Egyszer fenn, egyszer lenn. Kitéve a piac szeszélyeinek, vagy kiaknázva azokat, rövid idő alatt meg lehetett sokszorozni a vagyont, s szinte pillanatok alatt meg kellett élni annak egytizedére olvadását. S aztán az újrafeltöltődést. Ugyanakkor már az első háborútól kezdve fel-felbukkant az állami szándék, amely a szabad forgalmat korlátozni igyekezett (Jött a kormányzat és regulálni óhajtott"). Az állantok) hol előre-, hol visszavonult(ak), de igazából csak a harmincas évektől hihette magáról a dirigizmus, hogy képes a gazdaság önszabályozó mechanizmusait részben helyettesíteni, vagy akár leváltani. A lehetséges egyéni stratégiák illusztrációjaként talán elegendő az 1929-33-as válság keltette reflexeket felidézni: ,,[A válság] az elég nagy baj volt. Saját cégem szempontjából nem volt különösebb, mert nem voltak olyan kötelezettségeim... Baj annyiban volt, hogy a külföldi követeléseimet - akkor [ezeket] még nem kellett bejelenteni, a devizákat azt hiszem igen — [érintette]... [A kötött devizagazdálkodást] az ember igyekezett megkerülni. Nem a saját nevemen volt a deviza. A Schweizerische Bankgesellschaftnál volt egy számlám, rátettem egy Lichtensteinben erre a célra alapított részvénytársaságnak a kontójára. Ha jól emlékszem, 20 000 frank alaptőkével ezért lett létrehozva. Banktitok volt, diszpozíciós jogom volt. Ronda dolgok voltak ezek... Az ember nem adott lombardot, nagyobb volt a készpénzforgalmú üzlet. Akkor már kezdett az üzlet nem érdekessé válni. Már nem volt fantázia benne. Akkor látszott már a vég kezdete, a háború előszelei. Meg voltam győződve a háború kimeneteléről... "

7 A kormányzati előrenyomulás pedig tovább 6 TÁRAI Pál-interjú, 1985. „[Az infláció] elég súlyosan érintett... Amennyire én visszaemlékszem, én már akkor aranyban bilancíroztam... Az én utolsó aranybiláncom, akkor átszámítottam svájci frankra, körülbelül 500 000 svájci frank volt a cég vagyona... Ez 1918-ban volt. Mikor először csináltam mérleget a stabilizáció után, akkor az összvagyonom volt 50 000 svájci frank... Minden fizetési kötelezettségemnek mindig eleget tettem és elvesztettem... Akkor megint regenerálódtam. Akkor olyan őrületes forgalma volt - amíg meg volt engedve - a valutáknak és devizáknak. Aztán jöttek ezek a valutarendelkezések, akkor viszont az egész invesztálni kényszerülő tőke részvényekbe menekült. Akkor kezdtem átszámítani, azt hogy, hogy van értékelve svájci frankban például egy cukoripari részvény. Megnéztem összesen létezik ennyi részvény, beszoroztam az árfolyammal, mit tudom én, 2 400 korona, s kijött egy szám, amennyibe nem kerülhetett egy cukoripari... Erre azt mondtam: ki kell szállni a részvényekből, és itt szereztem vissza azt a pénzt, amit egyébként akkor elvesztettem. Úgyhogy én ebből eredő hasznomat mindig átváltottam dollárra, vagy aranyra, amíg meg volt engedve. Amikor nem ment, akkor részben eldugtam, részben elmentem, ingatlant vásároltam. Hihetetlenül olcsó volt az ingatlan ára. " 7 A válságnak azonban más következményei is voltak: 1933 júniusában egyrészt belépett a cégbe fivére, Schnürmacher György, mint tulajdonos, majd még ugyanabban a hónapban a cég „eddigi üzletkörét a tőzsdei ügynökséget" megszüntette, s bejelentette, hogy a jövőben „készpénzfizetés melletti értékpapírkereskedői tevékenységet" fog folytatni. BFL VII. 2. e. Cégbíróság. 547. A cégben korábban az idősebbik báty, Lipót volt a cégvezető. György cégtagként történő bevételére - a visszaemlékezés szerint - azért került sor, hogy annak saját bankcégét, amely 60 000 pengps passzívát halmozott fel, felszámolja. TÁRAI Pál-interjú, 1985.