Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - REZNÁK ERZSÉBET Küldöttségben Kossuthnál - A turini 100-as küldöttség

Küldöttségben Kossuthnál - A turini 100-as küldöttség „Kossuth Lajos urnák. Feladatott 1876. decz. 27-én d. e. 10 órakor. Collegno al Baraccone. A czeglédi választó kerület mai napon országgyűlési képviselő választására gyűlvén össze, örök hálájának kifejezést adandó, Önt, mélyen tisztelt hazafi, egyhangú lelkesedéssel képviselőül megválasztá. Midőn kötelességemhez hiven erről értesíteném, legyen szabad a választó kerület osztatlan reményének is kifejezést adnom, hogy Ön, mélyen tisztelt nagy hazafi, az összeolvadt pártok ezen hódolatát kegyesen fogadandja. Nyújtó Pál, választási elnök. " 1 Ez az Olaszországba címzett távirat azon a napon kelt, amelyen a ceglédi kerület egyhangúlag, a néhány helyi kormánypárti szavazó egyetértésével Kossuth Lajost országgyűlési képviselőjévé választotta. Az országos lapokba is bekerült hír előzményei 1876. december 3-áig nyúlnak vissza, addig az időpontig, amikor a város addigi, „szép reményekre jogosított" országgyűlési képviselője, Simonyi János váratlanul meghalt.

2 Az elárvult mandátum betöltése ezért került napirendre, Kossuth Lajos neve pedig az „Egyetértés" című újság 1876. december 10-ei számában megjelent, éppen aktuális kül- és belpolitikai írása révén jutott a választók eszébe. A helyi ellenzékiek döntését feltehetően a párt országos szervezetének vezetői is helyeselték, sőt a maguk eszközeivel ők is hozzájárultak a ceglédi ötlet népszerűsítéséhez és megvalósításához. A választás után néhány nappal újabb terv született a városban, mely szerint a választók a Kossuthnak szóló megbízólevél személyes átadásával akartak a szerintük a nemzet érdekeit képviselő kossuthi politika iránti tüntetésüknek még nagyobb hangsúlyt adni. Az események másik fejezete azonban Turinban, pontosabban Collegno al Baracconéban bontakozott ki. Az ott élő Kossuth ugyanis valószínűleg hazai híveitől és a magyar újságok híreiből tudomást szerezvén a szándékról, kezdettől fogva szóban, írásban erélyesen tiltakozott a ceglédiek terve ellen. Akaratának a magyar képviselőház elnökéhez címzett 1877. január 7-én kelt kérvényében hivatalosan is érvényt szerzett, mert bejelentette, hogy a képviselőséget nem fogadja el. A történet itt véget ért volna, ha a ceglédi választók - bár eredeti céljuk meghiúsult - nem tartanak ki a Kossuthhoz menesztendő küldöttség szervezése mellett. Elszántságukat még Kossuthnak külön hozzájuk intézett, Simonyi Ernő országgyűlési képviselő közvetítésével eljuttatott üzenetei sem ingatták meg; mindenáron szerették volna Kossuthot személyesen üdvözölni. A küldöttség tervéről addigra az országos lapok - köztük az „Egyetértés" és a „Közvélemény" - is hírt adott; a sajtó egész végig nagy figyelmet szentelt a korabeli körülmények között valóban szokatlan eseménynek. A ceglédiek elindulásának napját, 1877. január 20-át is körültekintően szervezték meg. A küldöttség ágyúszó, népes közönség és dalárda kíséretével vonult a 1 A CZEGLÉDI százas küldöttség 1877. 7. 2 Uo. 5.