Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

Nem Uraim! én ebből a népszabadságból nem tudok vigaszt meríteni, 's minthogy ebből nem, hát bizony abból sem, hogy ennek a szabadságnak országos közege: a népképviseleti rendszer, a 48 ki alkotások hajótöréséből megmenekült, mert csak alakja menekült meg, lényege odaveszett. Nem az az intézmény ez, melyet 48-ban megalkottunk, midőn szemünk előtt tartva az uralkodó háznak az 1791: 10 dik alaptörvénybe iktatott azon elismerését, hogy noha a trónöröklési rend ugyanaz Magyarországon, mint a (ma Ausztriai birodalomnak nevezett) örökös tartományokban, Magyarország mindazonáltal szabad, 's egész kormányzati rendszerében független ország, mely semmi más népnek vagy országnak le nem kötött, saját önállással bir. Hazánk ez ősi szent jogának intézményes biztosítása végett feltártuk az alkotmány kapuit az egész nép előtt, 's behoztuk a népképviseleti rendszert, hogy a szabad hazának szabad népe e joghoz hiven képviseltetve magát az országgyűlésben megtegye azt, a mit a nemesség egyedül nem volt elég erős megtenni, megvédje, megőrizze minden csonkítás ellen a haza szabadságát, függetlenségét, semmi más népnek vagy országnak le nem kötött önállását. És a 48 ki népképviselet helyt is állott e hivatás, e kötelesség mellett, vészben viharban, rendithetlenül, (népiesen szólva) nem adta be derekát, noha a haza szabadságának megrontására törő hatalmi dictátumok [parancsolatok] fegyverül szórattak szeme közé. És a 61 ki népképviselet is helyt állott (s jegyezzük meg jól, Deák Ferencz vezérlete alatt állott helyt) e szent hivatás, e kötelesség mellett midőn noha csak csonka volt (mert Erdély hiányzott soraiból) 's noha még keservesen sajgott a sebek fájdalma, melyekkel 12 rettenetes év a nemzet testét elborítá: közakarattal, egy szívvel, lélekkel kijelentette a hatalomnak, hogy a 48 ki törvényekhez egész kiterjedésükben ragaszkodik; azokhoz a 48 ki törvényekhez ragaszkodik egész kiterjedésükben, melyeknek közjogi alapvonása ép abban állott, hogy minden idegen avatkozásnak az ország bár mely közügyeibe útját vágták. Korunk nagyon hajlandó felejteni. Legyen nekem a sír szélén merengő hontalan öregnek megengedve felfrissiteni a magyar országgyűlések történelme egyik legszebb lapjának azon nyilatkozatnak emlékezetét, melyet a 61 ki népképviselet pártkülönbség nélkül azon elhatározását kisérte, hogy hazánk jogaiból semmit fel nem ad. A bár csak kötelesség hű, de ép ezért dicsőséges nyilatkozat ekképen szól: „Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezheténk; hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését s mi felelősek vagyunk a haza és lelkiismeretünk előtt. — Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől örökölt, tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait." Én Uram! én Istenem! borzongás fut végig idegeimen, a mint ezeket írva, hazám jelenére gondolok! Minő változás a nemzet lelkületében! 61-ben még a haza szabadságának fényes csillaga világított érzelmeinek utjain; most két lidércz láng lebeg; a ne vök: üzlet és élvezet. Elkövetkezett a 67 ki népképviselet és mit tett az a népképviselet? Ugyan azon vezérlet mellett, mely 61-ben tolmácsa volt a nemzet azon elhatározásának, hogy ha tűrni kell, tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvéd-