Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

taktikának sokat ellehet nézni, de az országos bajok leplezgetéséböl csak még sem kellene politikai tőkét csinálni. Nem tett engem sem az aggkor annyira gyarlóvá, sem a kedély keserűség annyira elfogulttá miszerint el ne ismerném, hogy bizonyos tekintetekben nagy haladás, nevezetes fejlődés jött közbe hazánkban, amióta én hontalan vagyok. Nagy a haladás kulturális tekintetben, nevezetes a fejlődés különösen azon a téren, melyen a kor igényeihez, a tudomány vívmányihoz, az emberiség haladásának folyamsodrához alkalmazkodás nélkül a mai időben nemzet már el nem lehet. Hogy ne volna fejlődés? hiszen a korunkban uralgó eszmeáramlat világra ható befolyása elől lehetetlen elzárkózni. Nincs oly otromba állam szervezet, oly szolgaság, oly rossz kormányzat a világon, mely ez áramlat befolyásának ne volna kénytelen kisebb nagyobb mértékben meghódolni. Ki hat az minden hova, még azon világrészekre is bámulatos mérvben ki hat, a hol pár emberöltő előtt még emberhúst ettek. Hát bizony különös volt volna, ha ez áramlat befolyása elől épen a mi nemzetünk zárkózott volna el, mely saját jellegének szívós megőrzése mellett az európai eszmeáramlatokhoz alkalmazkodásra mindig oly fogékony volt. De aki figyelembe veszi, hogy mivel az ország önállásának feladása folytán a kellő óvatosság és biztos alapra fektetés mellett megbecsülhetetlen jótékonyságú pénzjegy kibocsátási jognak hasznos beruházásokra felhasználhatása is áldozatul dobatott a birodalmi egység telhetetlen molochjának [mindent elnyelő istenének], a létrehozott fejlődés drága külföldi kölcsönökkel lett megvásárolva, melyek terhe érthetőleg zsibbasztja, 's nemzedékeken át foja zsibbasztani a közgyarapodást; aki számba veszi a folytonos adósságcsinálással tengődő, az örökös deficit [költségvetési hiány] süppedékében kínlódó államháztartás siralmas állapotát, 's úgy az ország, mint a magánosok eladósodásának óriási progresszióját, nem lehet az iránt kétségben, hogy megbocsáthatlan ámítást követne el, aki azt akarná elhitetni, hogy a létre jött fejlődés közben a nemzet vagyoni ereje növekedett. Ha tárgyam kívánná, s térem engedné a számok kérlelhetetlen tanúbizonyságával mutathatnám ki, hogy a nemzet vagyoni erejének mérlegében a fogyás a szaporodást, a teher a szervezést, a passivum [veszteség] az actívumot [cselekvő vagyont] aggasztó mérvben meghaladja. De nemzetünk ez életérdekű ügyének fejtegetése más lapra tartozván, itt tárgyamra szorítkozva csak annyit jegyzek meg, hogy a kivándorlási ügynek azon állása, melyre hivatalos adatok alapján hivatkoztam, mindenesetre igen komoly közjel mely arra mutat, hogy (Hamlet szavaival szólva) valami rohadt van a mi Dániánkban, hogy Magyarország pénzügyi, 's közgazdászati állapota nem egészséges állapot, hogy a rettenetes áldozatokba került fejlődés nem áll arányban a növekedett szükségletekkel, 's az elviselhetetlenségig fokozott közterhekkel, melyek földadóban magának az országos földadó bizottságnak 1885 ki beismerése szerint már magát a tőkét is megtámadják, hogy a megélhetés általában is, de különösen a földmíves népnél még oly termékeny ' s kedvező fekvésű megyékben is, mint aminő Mosón megye, ahelyett, hogy megkönnyűlt volna megnekezedett; 's hogy irtózatos súllyá kell a 67 ki alapon kínlódó államháztartás abnormitásának [rendellenességének] s az ország nyomasztó közgazdászati helyzetének a földmíves népre reá nehezedni miszerint a jobbágy felszabadítás jótékonysága annyira elpárologhasson, 's a volt úrbéri telkes gazdák közt ezernyi ezerek oly nyomorúságos állapotba kerülhessenek, mint azt a kivándorlási ügy megdöbbentő adatai mutatják.