Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben
Ha szerény nevem emléke túl találná élni halálomat, ha bár csak úgy is, a mint a virágot túl éli illatja, midőn szirmai földre hullnak, azt az egy elismerést - úgy hiszem - nem fogná emlékemtől megtagadhatni még ellenségem sem, hogy nem magamnak éltem, hanem hazámat igyekeztem legjobb belátásom 's tehetségem szerint szolgálni, becsületes szándokkal, önzetlenül. Az előttem fekvő díszpolgári oklevél szövege is (bár túlzó beszámítással, mert érdemmé minősiti, ami csak kötelesség volt) arra látszik mutatni, hogy a szives jóindulatú megemlékezést is, a melyei önök engem megtiszteltének, életem ez igyekezetének köszönhetem. Ámde az emberfiának igyekezete csak amolyan váltó levél, mely érték képviselővé csak akkor válik, ha azt mint elfogadó, a siker irja alá. Az én becsületes igyekezetem váltó levelétől a sors ezt az értékesítő aláírást megtagadta, hát bizony nekem az életczélvesztés érzetének keserűsége jutott ki egy hosszú élet küzdelmeinek azon bérében, melyet a végzet az aggkornak feltartott, 's a melynek neve: emlékezet. Ne gondolják önök tisztelt Uraim! hogy mindőn életczél vesztést mondok, egyedül azon álláspont meghiúsulása lebeg szemem előtt, melynek az ármány és erőszak által reánk kényszeritett honvédelmi harcz folytában elfoglalása azon iszonyatosságoknak volt logikai következménye, melyeket - bár mennyi fátyol borítgassék is reájuk - lehetetlen felejteni. Igaz, hogy engem azon állásponthoz, melynek Isten és nemzetem szine előtt hűséget esküdtem nem csak hazánk államiságának, 's önczéliasságának szempontjából, hanem - tekintve különösen a magyar nemzet jövőjére nézve mérhetlen horderejű keleti kérdés, mikor akkor kikerülhetlen végleges megoldásának hazánk érdekeivel megegyező kellékeit, 's biztosításának feltételeit, még nemzetközi s általános európai szempontból is oly erős meggyőződés köt: hogy ha hazánk önállásának s egész kormányzati rendszerében minden idegen avatkozástól ment függetlenségének feladása helyett, oly alku köttetett volna is, a mely megfelelne azon államjogi feltételnek, a melyet őseink a Magyar Királyi szék öröklésies birtoklásához szerződésileg hozzákötöttek, az uralkodó ház elfogadott, s megtartására az utódokat is kötelező királyi eskük szentségével kötelezettséget vállalt: én ugyan elismertem volna, (amint Deák Ferenczhez intézett nyilt levelemben el is ösmertem) hogy békés uton ennyit elérve, volna oka nemzetünknek többet nagy szenvedések árán nem merényleni. De azért az én álláspontomnak még ily alkuval mellőzése is reám nézve osztraczismus [száműzetés] volt volna, mely engem arra kárhoztat, hogy hontalanságban kínlódjam le életem hátralevő napjait, 's még csontjaim is idegen földben porladjanak el. Igen, de ez esetben a hontalanság nem hárította volna reám a teljes életczél vesztés érzetének kifejezhetlen kesesűségét, hazátlanságomtól nem volt volna megtagadva az a vigasztaló öntudat, hogy ha mindent nem érhettem is el, vagy nem érhettem is meg, életem még sem volt egészen haszontalan. Mert hiszen (s ugy gondolom annak köszönhetem a jóindulatot is melyet Önök irántam tanúsítottak) sok más jobbak közt nekem is volt részem ('s fenhéjázás nélkül mondhatom nem hatálytalan részem volt) a 48 ki törvényeknek minden utógondolat nélküli becsületes, őszinte loyalitással [méltányos] megalkotásában is, mely alkotást nemzetünk az újjászületés egy olyan kiindulási pontja gyanánt üdvözölt a
