Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - HEGEDŰS ANTAL Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a délmagyarországi lázadás kapcsán

zulnak a már április 22-én megfogalmazott véleményét vallja: „Kossuth ezen szavai a szerb harcot idézték elő összes borzadalmaival".

8 Kétségtelen, hogy már áprilisban mozgolódni kezdtek a nemzetiségiek - április 12-én a szlovákok, ezután a horvátok, majd a románok is.

9 Kossuth nem érzi a nemzetiségi kérdés súlyát - leginkább azonban a horvátok mozgolódását becsüli le. Az április végi minisztertanácson magabiztosan jelenti ki: „Nekünk a horvátok csak egy Frühstückre valók!"

10 A szerbek mozgolódása igazában a kikindai szerb parasztok április 24-i véres lázadásával kezdődik, majd folytatódik Délvidék-szerte, igaz, hogy nem fegyveres fölkelés formájában, de erős magyarellenes éllel.

11 A magyar kormány tagjai azonban ekkor még - Széchenyi kivételével - egységesen Kossuth kemény álláspontja mögött állnak. Széchenyi azonban már most úgy érzi: „a szlávok felfalnak minket!"

12 Egyedül ő az, aki Kossuthot arra kéri, hogy tárgyaljon a szerbekkel, de az kérlelhetetlenül elutasítja indítványát.

13 Széchenyi keserűen jegyzi meg ekkor, hogy ő hiába igyekszik Kossuthot csitítani, mert még „Deák is eléggé tökfejű ahhoz, hogy őt cserben hagyja és még csak tüzeli Kossuthot".

14 Azt kell mondanunk, hogy egyedül az ekkor már az idegösszeomlással küszködő Széchenyi látott világosan: „Ha a horvátokkal nem jövünk rendbe, akkor az egész Slava ellenünk fordul... jönnek majd az oroszok, de legelőbb majd a rácok és a tótok falnak fel minket... én nemzetiség elleni harcot nem szeretek vívni... Egyébként, ha Kossuth horváth volna - valljon milly szerepet jádszana? submittálna-e a magyaroknak úgy, ahogyan Kossuth most akarja? ...Én confederatioban látom létünket".

15 Eközben, május 13-án összeült a karlócai szerb nemzetgyűlés, amelyen eldöntötték, hogy a „szerb nemzet szabadságáért fegyvert fognak". Három kiáltványt is megfogalmaztak: egyet a nemzetgyűlés résztvevőihez, a másikat a szerb „nemzethez", a harmadikat pedig „A velünk lakó magyarajkú, német és oláh polgártársakhoz". Mindháromban azt hangoztatták, hogy a szerb nemzet a maga jogait minden áron kivívja, de „egyszersmind azt is kinyilatkoztatja, hogy minden egyéb nemzetiségjogait sérthetetlennek fogja tartani".

16 8 THIM József, é.n. 15. 9 Ezeknek a nemzetiségi mozgalmaknak a forrásait és feldolgozásait ld. Magyarország története 18481890, i.m. 1559-1565. 10

SPIRA György, 1979. 151. 11 LŐRINCZ Péter, 1956. 12 SPIRA György, 1979. 163. 13 Uo. 169. 14.; Uo. 173. 15.; U.o. 189-190. 14 Uo. 173. 15 Uo. 189-190. 16 THIM József, i.m. 52-60. 17.; Uo. 196-211.