Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - HEGEDŰS ANTAL Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a délmagyarországi lázadás kapcsán

Kossuth Lajos megnyilatkozásai 1848/49-ben a dél-magyarországi lázadás kapcsán 1945 után a legtöbb délvidéki magyar település egy-egy utcáját Kossuth Lajosról nevezte el Tito kommunista rendszere. A kommunista hatalomtartók Marx és Engels ideológiáján neveledve jól tudták, hogy mindketten a 19. századi európai forradalmak egyik élharcosát látták és tisztelték Kossuth Lajosban.

1 Ez az ideológia tette lehetővé, hogy Bácska és Bánát magyarlakta településein iskolákat, művelődési egyesületeket, szövetkezeteket és utcákat nevezzenek el az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc vezéralakjáról, Kossuth Lajosról. Azonban, érdekes módon, a három, magyarok által is lakott bácskai nagyvárosban, Újvidéken, Zomborban és Szabadkán a város új vezetősége nemcsak megszüntette a már meglévő Kossuth Lajos utcákat, de újabbakat, szerényebb helyen lévő utcákat sem nevezett el Kossuth Lajosról. Kossuth Lajos születésének bicentenáriuma kapcsán azt hitték Szabadka és Zombor utcanév adó bizottságainak magyar tagjai, hogy a nevezetes jubileum jó alkalom lesz arra, hogy városuknak ismét legyen Kossuth Lajos utcája. Zomborban eleve meghiúsult ez a törekvés, Szabadkán viszont, a bizottság horvát és szerb tagjainak ellenállásán, majd egy éves küzdelem után, a város egyik legkisebb, mindössze négy házból álló utcáját sikerült Kossuth Lajosról elnevezni.

2 Ekkor döbbentem rá arra, hogy 154 év után is milyen elevenen ható régiónk szerb és horvát értelmiségében a Kossuth Lajos iránti ellenszenv. Szembe kellett néznem mindazzal, ami ezekben a polgári gondolkodású szerb és horvát értelmiségiekben a Kossuth Lajossal szembeni ellenszenvet okozza. Ne vegyék ünneprontásnak, ha most önökkel is megosztom történelmi tünölödéseim eredményeit mindarról, ami a mai napig akadályozza Kossuth Lajos elfogadását régiónk szerb és horvát lakosságánál. Ötven éven keresztül az a - divatos kifejezéssel élve - ökumenikus elv uralkodott a jugoszláv és a magyar történészek irodalmi tevékenységében, hogy „ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket". Mindannyian tudtuk, hogy milyen jelentős faktor volt a nacionalista eszme 48/49-ben, ezen belül pedig Kossuth Lajos szerepe, mégis tapintatosan bántunk ezzel a kérdéssel és a forradalom szociális és antiimperialista jellegét hangsúlyoztuk ki írásban és konferenciáink alkalmából.

3 ' RÉVAI József, 1966. 2 Részletek a sajtójelentésekből: „Szabadkán hónapok óta ellenzik a magyar tagok indítványait: A Djuro Djakovic utcát, mert az horvát néphős volt; a Zarko Zrenjanin utcát, mert az illető néphös és párttitkár volt; a Boris Kidric utcát (a régi Kossuth Lajos utcát), mert a korzón sétáló délszlávok bosszankodni fognak, hogy a Kossuth Lajos utcán kell járniuk (Magyar Szó, 2002. szept. 10: Megyszégyenül-e Kossuth Lajos emlékezete Szabadkán. „Kossuth élete és müve olyan monumentális tanulság, amelyet ma nemcsak a magyaroknak kell ismerniök, hanem az európai szemléletű szerbeknek is. Erre a rendkívüli ospura mindenekelőtt a központ legfontosabb utcanévtáblájának kellene utalnia. Kezdetben mindenbizonnyal fokozottabb rendőri ügyeletre lenne szükség." (HÉT NAP, A magyar és nem magyar utcanevekről. Szabadka, 2002. okt. 2.) 3 Ld. pl. FRIED István (szerk.), 1983.