Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

puló értékek, álláspontok segíthettek abban, hogy a legbátrabbak már közvetlenül Világos után fejüket újra felemeljék. A fennmaradt írásos emlékeink is jelzik, hogy a január és február folyamán jelentkező népi elégedetlenség, a függetlenségi harcok melletti határozott kiállás alapvetően nem szociális forrásokból táplálkozott. Ismételten utalások történtek arra, hogy a polgári jogállás megsértése, esetleg annak elárulása, a szabadságharc cserbenhagyása keltette a felháborodást. Csak hosszas keresés után lehetne találni egy-két utalást arra, hogy valaki megelégelte volna a nemzeti erők támogatását. A város kisebb és tehetősebb gazdái is sorra belenyugodtak abba, hogy a nemzeti hadsereg számára tett hosszas fuvarozásaik árát csak jóval később fogja a tanács megtéríteni. Minden bizonnyal közülük sokan sejtették, tudták, hogy ennek kifizetésére sohasem kerül sor. Ennek ellenére nem tudunk arról, hogy indokolatlan magatartásra sor került volna. Kossuth és a szabadságharc több vezetője augusztus elején-derekán távozott az országból. Az általuk felszított érzelmek viszont tartósnak bizonyultak, a vezetésükkel elért eredményekhez tömegesen ragaszkodtak. A korábban felvázolt állapotok után nem lehet véletlen, hogy éppen ebben a városban már 1849 augusztusában, a világosi fegyverletétel után alig két héttel, amikor az egész országon a kétségbeesés lett úrrá, amikor még az idegen hadak, idegen tisztviselők zsarolták naponként a várost és annak lakosságát, amikor naponta teljesíthetetlen anyagi követelésekkel álltak elő, amikor a sebesültek és menekültek tömegei számra kellett a régóta nélkülöző városban élelmiszert, takarmányt szállást és gyógyszert előteremteni, amikor a város főbírója kétségbeesetten kénytelen az idegen érdekeket szolgáló tisztviselőkben tudatosítani: „...sírnak lakosaink, s már szétszaladni, s rétekbe, erdőkbe bujkálni kezdenek, s óránként félünk a kétségbeesésből eredhető kitöréstől, mert könnyebb a halál a mostani kínos életnél", mégsem vált általánossá a letargia. Nem tudjuk pontosan hány ember vett benne részt, milyen körű volt az a próbálkozás, amely nemcsak lélekben támogatta az elkeseredetteket. Az viszont kétségtelen, hogy többen tudatosították, hogy a katonai vereség nem a teljes bukás. Kossuth, a katonai és a polgári vezetők jelentős hányada távozott ugyan, de a kivívott eredmények megtartása jórészt az itthon maradottakon múlik. Kétségtelen, hogy figyelemre méltó lehetett az a szervezkedés, amelynek híre a központi hatalomig eljutott a róla szóló jelentésekben. Madarassy Lászlót, Pest vármegye alispánját levélben tájékoztatták: „... Hivatalos utoni értesülés szerént Kecskemét városban 'polgári kör' nevezet alatt létező társulat körében a forradalmi kormány elvei mindegyre számos követők s ekként a közcsendnek könnyen eszközölhető elzavarására történő bujtogatok naponta gyülekezeteket tartani mondván...". Ezért utasítást kapott Keke László főszolgabíró is, hogy a kör alapszabályát terjessze fel, és a kör működésével kapcsolatosan kellő felügyeletet rendeljen el. „... Addig is azonban a városi elöljáróságnak a részbeni felügyeletet tegye kötelességéül, hogy a közcsend és rend felforgatására czélzó gyülekezetek tartása ne tűressék ..."

25 Kecskemét azon kevés mezőváros közé tartozik, amelynek lakossága polgári jogállását saját költségén szerezte meg. A polgári forradalomtól nem kapott ugyan semmi többletet, mégis következetesen kiállt mind az áprilisi törvények megvédése, mind pedig az ország függetlenségének megtartása mellett. Ennek érdekében az átlagosnál jóval nagyobb személyi és anyagi áldozatot vállalt. Érthető, hogy a kialakult polgári államon és társadalmon belül újabb gyarapodást tudott a következő évtizedekben is elérni.