Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

város épségében tartását nehezítik, és a beszállásolt katonaságot ingerlik, hanem különösen a ház birtokosára is veszélyt hozhatnak." Egyértelmű bizonyítékaink vannak arra is, hogy a város választott tisztségviselői és hivatalnokai érzelmeiket, politikai szándékaikat tekintve valóban az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz és Kossuthoz kötődtek. Alighogy távoztak a városból az idegen katonák, alig szűnt meg a közvetlen retorzió veszélye, azonnal azt keresték, hogyan lehet az ellenség követelései alól kibújni. Február 9-én a város főbírója egyértelműen megtagadta Babarczy Antal királyi biztos azon utasításának teljesítését, melyben nyolcnaponként jelentést kért a nép hangulatáról. Nyilván jól emlékezett még a két héttel korábbi eseményekre: „...azt mi továbbra el nem vállalhatjuk, mert az elöljáróság a néppel legközelebbi viszonyban állván, ezen eljárás jelen körülmények között reánk nézve legkellemetlenebb következmények forrásává lehet, annyival inkább, mivel közelebbi alkalommal is a nép azzal volt elhitetve, mintha a tisztségviselők az ő helyzetét, a polgári állását elárulta volna." Hasonló egyértelműséggel fogalmaztak Nyári Miklós főszolgabíró felszólítására is: „... Ami a nép hangulatáról teendő jelentést illeti, miután annak megtétele a fent idézett rendeletben és az arra költ elnöki vizsgálatban kizárólag a személyesen megyei tisztviselő uraknak, nem pedig a községek elöljáróinak van kötelességükké téve, és ennek megtétele az elöljárókra nézve, kik a néppel közvetlen érintkezésben vágynak, veszedelmes lenne, s gyanúsításokra adna alkalmat." A hivatali formák maradéktalan betartása mellett ugyan, de teljes egyértelműséggel utasította el a város vezetése a főszolgabírónak azt az újabb követelését is, hogy a lakosságtól szedjék be a fegyvereket. Ezúttal a befejező sorok már csaknem kihívóan hangzanak: „...a jelen zavaros körülményekben igen sok lopások, sőt rablások is történtek, a városi lakosság birtokai pedig a várostól távol esnek ... s az alvidékről városunkba menekültek előadásaik szerént felfelé nyomuló ráczok kegyetlenségeik miatt megrémült lakosság idehaza a városban saját vadászfegyvereiben némi biztosítékot érezvén, azok beszedése a nép kedélyének újabb felingerlése nélkül nem igen reményelhető ... a tanács a fegyverek beszedését meg nem kísérelhetvén, az érintett rendelt folyamatba vételét közvetlen maga T. főszolgabíró úr légyen szíves eszközölni." Azt mondhatjuk tehát, hogy nemcsak a város lakosai hanem a választott tisztségviselők is csaknem kivétel nélkül a Kossuth által megszemélyesített nemzeti kormány elkötelezett hívei voltak. A császári hadak kíséretében megjelent királyi tisztviselőknek, rendeleteiknek és követeléseknek csak akkor engedelmeskedtek, ha a katonai kényszer miatt ez alól már végképpen nem lehetett kibújni. Az viszont aligha vonható kétségbe, hogy a város polgárainak a Honvédelmi Bizottmány melletti határozott kiállása miatt nem nagyon volt az elöljáróságnak más választása. Azt is érdemes itt kiemelni, hogy több más várossal szemben itt a néptömeg politikai aktivitása jelentősen segített a császári katonaság jelenléte ellenére abban, hogy lélekben ne adja fel a tanács az ellenállás lehetőségét. Kossuth korábbi megjelenése, lelkesítő szavai és frissen küldött levele alig felbecsülhető szerepet játszott abban, hogy ez az alapvetően agrár jellegű város, amelynek lakossága addig még semmi kézzelfoghatót nem kapott a nemzeti kormánytól, mégis megingás nélkül kitartott mellette. A királyi biztos és munkatársai viszont nem voltak tekintettel a város lakosságának ellenérzéseire, sőt annak visszaszorítása érdekében tettek olykor provokatív intézkedéseket is. Csak ennek lehet minősíteni Babarczy azon rendeletét, hogy „...a