Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata
A hűségnyilatkozat letétele után Pestről hazaérkező küldöttség tagjait rendkívüli módon meglepte a távollétükben csaknem elemi erővel kitörő felzúdulás. Előbb azt hangsúlyozták, hogy ez az eljárás számukra annál inkább fájdalmas, mivel a hűségüket nem jószándékukból, hanem kényszer hatására tették le, és a város közössége az értük hozott áldozatot nem hajlandó értékelni, sőt tettüket mint hazafiatlan eljárást kárhoztatja. Ennek következtében a közgyűlés előtt felajánlották lemondásukat, hogy náluk alkalmasabb személyek vehessék át a város irányítását, de az a lemondást nem fogadta el, az irántuk való bizalmat megszavazta. Egyben leszögezte, hogy ezentúl csak a magyar kormánytól és illetékes magyar hatóságoktól fogadnak el és teljesítenek rendeleteket mindaddig, míg a várost az ellenség el nem foglalja. Ezek után a küldöttség nem tehetett mást, mint tudomásul vette a történteket. Az eset leírásának záró gondolatai több igen fontos kitételt tartalmaznak, melyeket a jobb megértés érdekében célszerű hosszabban is idézni: „...jóllehet a tegnapi napon tartott népgyűlés nem volt rendszerinti, de mivel a HB-től érkezett levélben foglaltak iránti kíváncsiság s egyesek félremagyarázásaik által felingerült kedélyű s az elöljáróságot agyonveréssel fenyegető lakosságot lecsillapítani csak ez által lehetett, e népgyűlés tartását a tanács egyedül ez okból helyesli. S minthogy a nyilvánosságot különben megszokott népben az előjáróság iránti bizalmatlanság, s legjobb irányú lépései félremagyarázásának, továbbá a fejetlenség bekövezhetésének eltávolítása, csak a népnek a történtekről gyűlésekbeni felvilágosítása és kellő értesítéshetése által érettethetik el, a közgyűlésnek tartása mellőzhetetlennek találtatván, azoknak tartása elkerülhetetlen esetekben továbbra is elrendeltetik." Érthetően a jegyzőkönyvekbe foglaltaknak nem kizárólag az volt a célja, hogy a történteket minél pontosabban rekonstruálják. A nép közreműködésének rögzítése, a tanács fenyegetettségének nagyon érzékletes bemutatása kétségtelenül azt a célt is szolgálta, hogy egy esetleges majdani felelősségre vonás alkalmával a hűségnyilatkozatot frissen letevők tudjanak mire hivatkozni. Bár nincs okunk kétségbe vonni, hogy a közgyűlés tagjai és a választott tisztségviselők szívük szerint a magyar kormányt szolgálták volna, a jegyzőkönyv befejező sorait is segítségül hívhatták a császári katonaság várható megjelenése esetén: „Mi illeti a népgyűlés abbeli határozatát, hogy ezután is a törvényes ösvényes kíván maradni, kéntelennek érezvén magát a felingerelt nép hangulatának belső zavarások eltávolítása miatt engedi." Ez esetben nem árt felidéznünk Babarczy királyi biztos és a főszolgabíró utasításba rendeletekkel való szembeszegülés felségsértés, és az engedelmességet megtagadókat el kell fogatni. Nem volt tehát irigylésre méltó helyzetben az előjáróság, mivel mindkét fél statáriális szigorral fenyegette meg. A tanács és a közgyűlés mégsem a hangadók letartóztatásán fáradozott, hanem azonosult a népgyűlés határozataival. Világos után két hónappal, 1849. október 11-én, amikor a felelősségre vonás erre az eseménysorozatra is kiterjedt, ismételten arra hivatkoztak, végül is „...a nép részéről kitörés nem történt, mit elősegített az az esemény, hogy ugyanezen Januarius 28. napjának alkonyán ..." mintegy 300 császári és királyi vasas a városba érkezett. Valójában a belső feszültség további mélyedését csak ez akadályozta meg. 21 Tény, hogy a városba bevonuló császári katonák sem érezték magukat igazán biztonságban az elégedetlenkedő tömeg jelenléte miatt. Amikor január 28-án Stauffer alezredes irányításával egy lovascsapat érkezett a városháza elé, a parancsnok magához kérette a főbírót és a polgármestert, akik „...a városháza elé kimenvén, jelenlétükben alezredes úr egy, a néphez intézett beszédben előadta, ő városunkban
