Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

vánta egyrészt megregulázni az önkormányzatokat, másrészt pedig az anyagilag egyre jobban kimerülő várost drasztikus eszközökkel próbálta a császári csapatok kiszolgálására kényszeríteni. Tekintettel arra, hogy a város vezetői az ellenséges haderő árnyékában a város érdekeit szem előtt tartva nem merték vállalni a nyílt ütközést, az ellenséggel szemben néhány gesztus megtételére kényszerült. Ezek között az egyik első a hűségnyilatkozat letétele volt. Ezzel egyidőben a főszolgabíró a királyi biztos nevében megtiltotta, hogy a következőkben a települések közgyűlést vagy tanácsülést tartsanak. Néhány nappal később Ottinger császári őrnagy levelével együtt megküldte azokat a kinyomtatott rendeleteket, amelyeket nemcsak a tanács volt köteles a városháza előtt kifüggeszteni, hanem a templomokban is fel kellett olvasni. A megalázó hűségnyilatkozat és az általános felháborodást keltő manifesztumok kihirdetése Kecskeméten olyan társadalmi és politikai feszültségekhez és összecsapásokhoz vezetett, melyhez hasonló a korábbi hónapokban egyszer sem fenyegetett a városban. Ezt a helyi válságot elsődlegesen az a dilemma táplálta, mennyire kell komolyan venni a főszolgabíró fenyegetéseit, illetve a császárhű tisztviselők rendeleteinek részleges betartása egyet jelent-e a nemzeti kormány, a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány elárulásával. Az itt kialakult komoly bizonytalanság, illetve annak híre, hogy a város vezetői készek a hűségesküt a királyi biztos előtt letenni, napok alatt eljutott Debrecenbe. A szabadságharc megszervezésével rendkívüli módon leterhelt Kossuth mód felett felháborodott a hír hallatán. Ez érthetően annál inkább meglepte, mivel alig néhány hónappal korábban itt tapasztalta a hatalmas tömegeket is megmozgató lelkesedést. Rengeteg teendője között is időt szakított arra, hogy egy hosszú levélben dorgáljon, lelkesítsen és utasítson egy19 szerre. A városon belüli feszültség akkor vált végzetessé, amikor a város vezető tisztségviselői valóban elmentek Pestre a hűségnyilatkozat megtételére. Közben január 23-án megérkezett Kossuthnak a város közössége számára írott levele. Ezt Gyenes Ferenc tiszti főügyész vette át, és felbontatlanul hivatali asztalára tette azzal a szándékkal, hogy majd a Pestről visszatérő főbírónak, illetve a polgármesternek átadja. Miután erről néhányan értesültek, ennek híre órákon belül az egész városban elterjedt. Sokan attól tartottak, hogy a város vezetői végképpen a törvénytelenül megválasztott király mellett kívánnak síkraszállni, és ezt a tettüket árulásnak minősítették. Január 25-re már olyan mértékben felforrósodott a hangulat, hogy többen megjelentek a tiszti ügyésznél, és követelték a levél azonnali felbontását. Mivel neki erre nem volt felhatalmazása, „...nagyobb számú nép kíséretiben ... a tanácsterembe jővén, a szóban forgó levelet helyettes főbíró úrnak felbontás és olvasás végett általadta, ki is ezt tenni vonakodván, a jelen volt izgatott kedélyű nép sürgetésére maga Gyenes Ferenc úr felbontotta és felolvasta." Kossuth levele érthetően megtette a várt hatást. Néhány részlete feltétlenül ide kívánkozik: „Az olly annyiszor és annyiak által megcsalatott magyar nép nyelvén olly valami gyanúsítás forog, mintha Kecskemét városának népe hitszegő bujtogatok sugallatainak engedve, a haza és önfentartás iránti kötelességének mulasztásával, a Budapesten székelő ellenségnek alázatos hódolatát s jobbágyi megadását lett volna hajlandó bemutatni. Nem, nem! a nemzet kormánya nem hiheti, nem teheti fel Kecskemét városáról, hogy a hazának benne vetett erős bizalmáról így megfeledkezett volna s nem hiheti,