Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen

selővé választani. Ellenfelei országos lapokban, pl. a Márczius Tizenötödike hasábjain igyekeztek lejáratni őt, majd egy országosan alkalmazott taktikához folyamodtak, Kossuth Lajost akarták megnyerni Kecskemét felső kerülete képviselőjének. Kossuth jó politikai érzékkel tartott tőle, hogy a konzervatív erők itt is a megszokott módszerrel igyekeznek zavart támasztani. Nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy személyét politikai játékoknak tegyék ki: „... Néhány nap előtt - írta - három kecskeméti polgár jött hozzám - magokat választótársaik küldötteinek mondva - azon megkereséssel, hogy a kecskeméti egyik követséget vállalnám el. Szavamat még senki másnak nem adván szívesen megígértem. Pár nap múlva Király Károly és Bene Sándor urak Kecskemétről látogattak meg, azt nyilatkoztatták, hogy említett felszólíttatásom nem egyéb cselszövénynél, melyet egy párt, mely Kecskeméten múlt országgyűlési követségemnek is ellene volt, bizonyos népszerű követjelöltek megbuktatására gondolt ki, a nélkül, hogy irántam valaha bizalommal viseltetett volna, vélvén, hogy nevem felléptetésével a nép jelöltjeit leléptetheti. Mi s mennyi igaz van a dologban? nem tudom, mert Kecskeméttel soha legkisebb érintkezésben sem voltam, ha egyenesen s váratlanul fel nem szólíttatom, érintkezésbe jőni eszembe sem jut. De annyit gondolok észrevenni vagy egyik vagy másik oldalról a dologban cselszövény van, melybe magamat eszközül bele vonatni nem engedem."

4 A választás napján, június 18-án, a felsőkerületben ennek ellenére Karika János a református főiskola tanára Kossuth Lajos pénzügyminiszter megválasztását ajánlotta a választóknak. Fejes ennek hatására visszalépett a jelöltségtől, mert Kossuth Lajossal szemben polgári bűnnek tartotta volna jelöltsége fenntartását. Az egyhangú jelölés után senki nem kívánt szavazást, így az I. kerületben közfelkiáltással Kossuthot választották meg Kecskemét országgyűlési követévé. A második választási kerületben ugyanazon a napon - június 18-án - Simonyi János nevét kiáltották a választópolgárok, s mivel senki más nem lépett fel jelöltként, a választási bizottság elnöke Simonyi Jánost Kecskemét II. (alsó) kerületének követévé jelentette ki. Simonyi megköszönte a közbizalmat, elfogadta a követséget és a „szokott szabatos modorával" kifejtette politikai hitvallását, melynek egyik sarkalatos pontja a város „önállásának" biztosítása volt. Az önállás a megyétől való függetlenséget, a szabad királyi városi cím elérését jelentette, melyért régtől fogva küzdött a város. Simonyi kérte választóit „miután kötetlenül, önbelátásra hagyatva ülendi meg követi székét" tanácsaikkal segítsék minden az országgyűlésen napirendre kerülő fontos kérdésnél. Polgári értelemben vett politikai pártok ekkor még nem működtek Kecskeméten. Helyi érdekcsoportok küzdelmei alakították a vidéki politikai életet. Nem volt hagyománya Kecskeméten a követutasításnak sem, ami a rendi országgyűlésen megszabta a nemesi vármegye követeinek fellépését. így Simonyi saját meggyőződésére, tapasztalatára támaszkodva képviselhette Kecskemét érdekeit az országgyűlésen. Az I., felső választókerület 11 fős küldöttsége még a választás napján felvitte a megbízólevelet Kossuthnak, de csak 20-án találkozhattak személyesen vele. Kossuth szívélyesen fogadta a kecskemétieket, de sajnálattal utasította vissza a követséget, ekkor ugyanis már Pest egyik kerületének adta szavát. A pótválasztást június 25-ére írták ki Kecskeméten az I. kerületben. Többen ismét Fejest kívánták követnek. Az 4 Pesti Hírlap 1848. június 10. 79. sz. (maga a cikk június 8-ával datálódott). A szöveget a Radical lap is közölte 1848. június 11-i számában.