Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen
Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen Az 1848-as törvények, köztük az első népképviseleti törvény döntő fontosságú volt a polgári társadalom alapjainak lerakása szempontjából Magyarországon. Az 1848:V. törvénycikkel a korábbi rendi kiváltságokon alapuló választójogot egy polgári szemléletű - vagyoni, jövedelmi, értelmiségi feltételt (cenzust) előíró - választójog váltotta fel. Forradalmi változást jelentett ez a törvény a városok - főleg a mezővárosok-jogi helyzetében is. A rendi országgyűléseken ugyanis csak a szabad királyi városok szavazata számított, igaz korlátozott mértékben, mert az összes szabad királyi város szavazata egy szavazatot ért. A mezővárosok nem vehettek részt közvetlenül az országgyűlésen. Kecskemét a feudalizmus korában nem jutott el az országgyűlésen való képviselet jogáig, mivel nem volt szabad királyi város, bár jelentős erőfeszítéseket tett e kiváltság megszerzéséért. 1724-től folyamatosan igyekezett megszabadulni a földesúri hatalomtól, nagy összegeket költött a földesúri birtokok és jogok megszerzésére. E küzdelmében azonban minduntalan akadályba ütközött egyrészt a megye, a megyei nemesség, másrészt a városi vezetésből kiszorult helyi birtoktalan nemesség irányából. A városi elöljáróság az egységes városi polgárjog védelmezőjeként állt szemben az itteni nemesekkel, akik a megyei nemességben kerestek, s találtak támaszt. 1834-ben a legnagyobb földesúri cenzust, a Koháry részt sikerült Kecskemétnek megváltani (mintegy 170000 pengöforintért). Ezután folyamodott a szabad királyi városi címért, de 1848-ig ezt nem sikerült elérnie. 1848-ig a város 303620 pengő forintot fizetett ki földesúri jogok megváltása címén. 1 így a jobbágyfelszabadításból a városnak közvetlen haszna nem volt. Amiért a városi lakosság mégis örömmel fogadta a forradalmat és az 1848-as törvényeket az a közteherviselés gondolatának, a törvény előtti egyenlőség eszméjének megvalósulása, a népképviseleti alapokra helyezett önkormányzati választás és annak a jognak az elnyerése volt, hogy a város érdekeit saját, választott követei útján képviselhette az országgyűlésen. Az 1848:V. tc. 5. §-a két követ küldését írta elő Kecskemét számára az 1848. július 2-ára összehívott országgyűlésbe. A két követet két választási kerületben kellett megválasztani. 2 A választásra jogosultak összeírása után június 18-ára tűzték ki a követek választásának napját. Mielőtt a követválasztás ideje ismertté vált volna, már megindult a küzdelem a mandátumokért. A felső kerületben két érdekcsoport állt szemben egymással. Az egyik Fejes Jánost 3 , az 1848 előtti külső tanács, vagy „electa communitas" (választott község) tagját, a helyi, népképviseleti alapon tartott önkormányzati választást (tisztújítást) lebonyolító bizottság elnökét kívánta képvi1 PÉTERNÉ Fehér Mária, 2000. 181-183. 2 A közigazgatásilag 11 tizedre osztott városrészeket osztották be a két választási kerületbe. A város területét egy körnek tekintve az északi körcikkek - tizedek (2., 3., 4., 5., 11.) képezték a felső, vagy I. választási kerületet, a déli tizedek (1., 6., 7., 8., 9., 10.) az alsó, vagy II. választási kerületet. 3 Fejes János (Kmét, ? - Pest, 1865. jún. 9.) ügyvéd. 1842-től működött ügyvédként, bekapcsolódott a város közéletébe. 1845-ben a külső tanács, vagy választott közösség tagja lett. Nagy erőfeszítéseket tett Kecskemét szabad királyi városi címének elérése érdekében. Egyik előmozdítója volt az 1844-ben szervezett kecskeméti mintagazdaságnak. 1848-ban Kecskemétet képviselte a megyegyűlésen, részt vett a nemzetőrség szervezésében.
