Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése
letlen vágyálom maradhatott, mert a családok anyagi lehetőségei a visszafizetendő nagy adósságterhek miatt még évekig behatároltak maradtak. A rendkívül költséges egyetemi tanulmányokra vagy akár csak bizonyos szakmák elsajátítására a menekültek gyerekei egész egyszerűen nem is gondolhattak. Ezért még a második generációban is jóval magasabb az iparban illetve a szolgáltatásban foglalkoztatott „menekültek" számaránya, mint az őshonos lakosságé. Igaz, ők többnyire már nem betanított munkások, hanem szakképzett munkaerők voltak, de ez is csak szerény előrelépés volt a szülők generációjához képest. 102 Csak ezeknek a menekültgyerekek gyerekeinek sikerült kortársaikkal nagyjából egyenlő esélyekkel indulniuk pályaválasztásuk idején. További „mellékterméke" volt még a szűkös anyagi körülményeknek, hogy szülök és már felnőtt gyerekek továbbra is egy fedél alatt éltek, és ezen sokszor személyes és egyéb problémák ellenére sem nagyon lehetett eleinte változtatni, mert anyagilag egymásra voltak utalva. (Az új helyzethez való viszonyuk is gyakran teljesen ellentétes volt. Az sem volt ritka, hogy az idősebb szülő nem tudott megfelelő munkát találni magának, míg gyereke igen, és ez az új környezethez való viszonyukban is tükröződött. Többek között ez is generációs konfliktusok forrása lehetett.) A rendkívül megfeszített munka és az állandó megfelelési kényszer a családi életre is hatással volt: rendkívül sok fiatal házassága maradt gyermektelen, illetve sokan csak viszonylag későn szánták el magukat a gyermekvállalásra. A gyermektelen házaspárok rendszerint sokkal nagyobb beilleszkedési gondokkal küzdöttek, mint a többiek. A már az új környezetben születetett, és őshonos társaikkal együtt játszó, iskolába járó gyermekek ugyanis oldani tudták a feszültséget a helybeli és elűzött szülők között is. (A későbbiekben helybeli fiatalokkal kötött házasságaik pedig még inkább.) Ahol ez hiányzott, ott továbbra is erősebb volt a régi közösség és a szülőföld iránti vágyakozás, aminek elvesztése által keletkezett űrt más nem tudta betölteni. A gazdasági integráció és a személyes talpraállás során elvégzett elképesztő munkamennyiség így nem csupán az egzisztencia újrateremtésében volt nagy jelentőségű, hanem fontos szerepe volt a háború, az elűzetés és az azt követő évek sorscsapásainak, lelki terheinek elfojtásában is. A sok munka mellett ugyanis egyszerűen nem maradt idő e tragédiák belső feldolgozására és a saját helyzet tárgyilagos átgondolására sem. Ebből a szempontból mindenestre szerencsés helyzetnek mondható, hogy a menekültek integrációja időben egybeesett Nyugat-Németország gazdaságai fellendülésével, ami a múlt leküzdését bizonyos fokig mégiscsak megkönnyítette. 03 Nyilván egész más lett volna a helyzet, ha Németország az ötvenes években súlyos gazdasági válságot élt volna át. Ennek ellenére sokan vannak/ voltak olyanok, akik új tevékenységüket lesüllyedésként érték meg. Ha a menekültek gazdasági integrációját háború előtti állapottal vetjük össze, akkor egy furcsa ellentmondással kerülünk szembe. Egyfelől nagy részük szociális deklasszálódást ért meg, hiszen az egykor önállóan gazdálkodók az általuk is alacsonyabb rendűnek tekintett munkavállalói rétegbe kerültek be, amely Németországban kevésbé jómódú társadalmi csoportok közé tartozott. Anyagi lehetőségeik is hosszú ideig korlátozottak maradtak, önálló vállalkozásra vagy akár csak - a házépítést, később az autóvásárlást leszámítva - nagyobb anyagi beruházásokra nem is gondolhattak, és gyermekeik továbbtanulását is csak kevesen tudták finanszírozni. Ilyen értelemben tehát a menekültek nagy része sokáig valóban a társadalom peremén maradt. Vö. PYKA, Christiane, 1995. 27-35. vö. STROTHMANN, Dietrich, 1970. 304-305.
