Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

5. A házépítés és a pénzkeresés céljai Arra már korábban többször is utaltunk, hogy a saját ház birtoklása már a régi hazában is meghatározó jelentőséggel bírt. Az új körülmények között pedig mindez még különösebb hangsúlyt kapott. Az elűzöttek fő anyagi gazdasági célja egyértelműen a helyi lakosokhoz való felzárkózás, majd ezt követően az elhagyott hazában elért anyagi színvonal reprodukálása voltak. Ebben egy Önálló lakás, illetve ház megszerzése stratégiai fontosságú volt. Ez jelentette ugyanis a kényszerű és mindenki számára kellemetlen társbérletek végét, és egyúttal jelzése is volt annak, hogy az illető már elért valamit, „valamit letett az asztalra". Ez a helybeliek szemében is feltétlenül javította az elűzöttek megítélését. Másrészt fontos állomás volt ez a „lelki otthonteremtés" útján is. Többen is határozottan állítják ugyanis, hogy először akkor érezték magukat otthon Németországban, amikor saját lakásba költöztek, de még inkább akkor, amikor a saját erejükből épített házuk elkészült.

91 A ház ugyanis az egyik első kötődés volt az új hazához, amit aztán majd később a már ott született gyerekek tovább erősítettek. A nagyméretű házépítési programok és az egyébként is nagy házépítési kedv (a ház egyúttal jó befektetés is lett) révén egészen új község- és városrészek jelentek meg, amelyek révén e települések eredeti jellege is döntően megváltozott. Ez egyébként egy költözési hullámot is beindított, hiszen az újonnan létrejött munkahelyek tágabb körzetében új csomópontok alakultak ki, amelyek a telekvásárlásnak, illetve a helyi építkezési beruházásoknak is fontos terepét jelentették. Ennek megfelelően duzzadtak fel egyes kisvárosok, községek több tízezres nagyságú településekké, és a nagyvárosok, ipari központok is új és jellegzetes városrészekkel gazdagodtak. (Ezzel párhuzamosan több, korábban túlterhelt község lakossága jelentősen csökkent, mert ott kevesebb munkalehetőség adódott.) Az új épületek a városias jelleget is erősítették. A lakásépítéseket államilag, illetve a helyi önkormányzatok által is támogatott közhasznú társaságok irányították, amelyekbe hagyományosan az építkezni szándékozók is beléptek. Tevékenységüket eleinte a tőkehiány erősen korlátozta. Az építési telkek egy része egyébként korábban éppen menekülttábor vagy a Wehrmacht kezelésében lévő terület volt. (így vált pl. a 955-ös augsburgi csata helyszínével csaknem megegyező Lagerlechfeld település is olyan terütetté, amelyet hamarosan főként éppen a magyarországi Bácskából származó - menekültek népesítettek be.) Ekkor épültek azok a tipikus „menekültvárosrészek" 92

, amelyek jórészt olyan emeletes társasházakból álltak, amelyek általában három-négy család elhelyezésére voltak alkalmasak. Sőt, a legelső, még a negyvenes évek végén megkezdett építkezések során elkészült lakások mindössze egy konyhából és egy szobából álltak. A gazdasági növekedés azonban hamar lehetővé tette, hogy ezeket a lakásokat is modernizálják, illetve bővítsék.

93 Az ötvenes-hatvanas évek során épült házak és lakások általában mind ugyanazt a stílust követték. A magyarországi svábok legnagyobb része általában olyan kétszintes, padlásszobás házakat épített, amely rendszerint két-három család (vagy egy család több generációjának) elhelyezését tette lehetővé. Az egy családra jutó lakótér kb. 40-55 m~ körül volt. A házakban legalább három szoba, konyha és WC volt, Beszélgetések J.P-vel, G.M.-mel, P.G.-vel, J.T.-vel és másokkal. Felvételek a szerző tulajdonában. Más összefüggésben lásd még MAYER János, 1998. Az elnevezés tulajdonképpen nem teljesen helytálló, mert nem kizárólag eüzöttek és menekültek kaptak itt házrészeket, de tény az, hogy a lakosok nagy többségét mégisök tették ki. vö. S ALLINGER, Barbara, 1992. 239-240.