Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése
konfliktusok előre be voltak programozva, és miután - teljesen természetes módon a helybeli és a menekült családok létformája és szokásai is gyökeresen különböztek egymástól, hamarosan az ürügyeket is meg lehetett találni hozzájuk. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a lakástulajdonosok és a náluk elhelyezett menekült családok privát szféráját nem lehetett teljesen elválasztani egymástól. Bár a menekült családok külön, vagy legalábbis egymástól mesterségesen elválasztott helyiség(ek)ben laktak, mégis rákényszerültek arra, hogy bizonyos helyiségeket és eszközöket közösen használjanak, az intim szféra pedig egészen szűkösre redukálódott. A konyha, az illemhely, a mosdó stb. közös használata mindkét féltől türelmet és egymáshoz való igazodást követelt meg, ami nem minden esetben sikerült. Különösen a konyha vált vitaforrássá, hiszen ezt mindkét családnak nagyjából egyidejűleg kellett használnia. Sokszor csak apróságoknak tűnő dolgok miatt hangzott el egy-egy a menekülteket sértő megjegyzés, ami persze ismét újabb feszültségeket teremtett. Az sem mellékes tényező, hogy időnként a menekültek is érzékenyebben is reagáltak néhány, alapvetően talán nem is sértő szándékkal vagy éppen tudatlanságból elejtett megjegyzésre, így például sokakat sértett, amikor a helybeliek „magyaroknak" nevezték a Magyarországról származó svábokat. Ami persze érthető, ha meggondoljuk, hogy a szülőhazájukat jórészt éppen német nemzetiségük vállalása miatt kellett elhagyniuk. 22 Azt viszont ők nem tudhatták, hogy az őshonos németek nem elhanyagolható részének még arról sem volt tudomása, hogy egyáltalán élt német kisebbség Magyarországon (ez ma is így van). Mindez persze semmit sem változtat azon, hogy hasonló megjegyzések is elegendők voltak ahhoz, hogy kiélezzék a viszonyt befogadók és befogadottak között. A helybeli lakosság hozzáállása nem mindenütt volt egyformán elutasító. Bár kilengések mindenhol előfordultak, bizonyos regionális különbségeket is észre lehetett venni a menekültekhez való viszony tekintetében. Ezt egy reprezentatív vizsgálat is igazolta, amelyet az amerikai katonai kormányzat végeztetett el. Eszerint Württemberg-Badenben és Hessenben a lakosság sokkal inkább kész volt menekültek befogadására, mint Bajorországban, ahol a kifejezetten ellenséges viselkedés sem volt ritka. A jelentés tartalmát az illetékes bajor minisztérium vitatta. 23 Persze itt sem feltétlenül arról van szó, hogy a bajor lakosság alapvetően ellenséges beállítottságú lett volna a menekültekkel szemben. Inkább az lehet a magyarázat, hogy kezdetben e tartományba érkezett a legtöbb menekült, és ennek súlya a lakosságot alaposan megterhelte. Ennél is fontosabb szempont lehet, hogy a bajor falvak még ebben az időben is hagyományosan rendkívül belterjesek, elzárkózók voltak nemcsak a menekültekkel, hanem minden más „idegennel" szemben is. Bajorország egyes részein az egyébként is elmaradott mezőgazdaságon kívül ekkor alig-alig volt munkalehetőség, ami eleve csak keveseknek nyújthatott biztos megélhetést. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy kezdetben a szervezett transzportokkal érkező menekültek között a munkaképes férfiak aránya csekélyebb volt; sok volt viszont az idős, beteg ember, így a bajor gazdák eleinte még az újonnan érkező munkaerőből is csak keveset tudtak hasznosítani. Minél hosszabb ideig tartott a kényszerű együttélés, annál inkább szaporodtak a konfliktusok a helybeliek és az „új polgárok" között, amibe gyakran a hatóságoknak is be kellett avatkoznia. Az elűzöttek vagy a nevükben nyilatkozó menekültügyi bizalmiak többször tiltakoztak amiatt, hogy a lakástulajdonosok szemérmetlenül magas bérleti díjat szedtek, a menekültek által lakott házrészben kikapcsolták az ára22 Interjú G.M-mel, Waiblingen, 1997 december. Felvétel a szerző archívumában 23 BayHStAMü StK 114 847 (Jelentés a lakásviszonyokról)
