Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

védelmi célokra igénybevett földterületek adó- és begyűjtés alóli mentesítését és a kártalanítások kifizetését 6 hónapon belül végezzék el."

4 Az erődítési csoportfőnök és Keleti Ferenc 1954-ben megvizsgálta a határsávban Csongrád, Bács-Kiskun és Baranya megye területén a védőkörleteket. Megállapították, hogy a hadsereg és a határőrség létesítményei rossz állapotban vannak, a természetes elhasználódásból adódó hibákat anyag, szerszám és pénz hiányában nem tudják elvégezni. A parasztok a földjeiken lévő katonai objektumokat nem érzik magukénak, a kisebb javításokat sem végzik el, a környéken lévő földek gyakran parlagon hevernek. Több védelmi körletben az árkok beomlottak, a létesítmények elhanyagoltak, víz alatt álltak és gazosak voltak. A honvédség a karbantartást nem végezte el, nem álcázta a létesítményeket, így azok messziről észerevehetőek voltak."

5 Az amnesztia A Központi Vezetőség az 1953. június 27-28-i ülésen határozta el az internálás megszüntetését. A Poltikai Bizottság ezután 1953. július 22-én, Erdei Ferenc előadásában tárgyalta az amnesztia kérdését, és július 25-én az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel részleges közkegyelmet hirdetett, amelynek értelmében amnesztiában részesültek a 2 évnél kisebb büntetésre ítélt politkai rabok. Július 26-án a minisztertanács határozatot hozott az internálás és a kitelepítések megszüntetéséről. Ekkor 5005 államvédelmi és 255 rendőrségi internált volt a táborokban. Közülük 579 főt bíróság elé szándékoztak állítani, a különösebb fogvatartási vagy eljárási indok nélkül internált 3111 főt pedig szabadon engedték. A 255 rendőrségi internáltat is szabadon bocsátották, kivéve a köztük lévő néhány jehovista vezetőt, akiket szintén bíróság elé állítottak. A Hortobágyon ekkor az irat szerint 7244 kitelepített élt."

6 Őket a nyár végétől fokozatosan szabadlábra helyezték. Egyidejűleg a hortobágyi gazdaságokban toborzást folytattak, és szerződéssel próbálták visszatartani a szükséges munkaerőt. A rendőri felügyelet és a kiutasítás intézménye továbbra is fennmaradt. Azokat, akiket korábbi lakóhelyükön fokozottan veszélyesnek minősítettek, az eredeti lakóhelyűkről kitiltották. Az idősek és a betegek egyéni elbírálás alapján az egyébként kiemelt városokban is letelepedhettek. A rendőri felügyelet alatt is álló volt kitelepítettek rendőri felügyelete nem szűnt meg automatikusan. Az eddig elrendelt rendőri felügyeleteket, ami vidéken 4741 embert érintett, általában feloldották, kivéve a társadalomra fokozottan veszélyesnek ítélt eseteket. A kitelepítettek a visszahagyott ingó és ingatlan vagyontárgyaikra, vagy lakásaikra vonatkozóan nem élhettek visszakövetelési vagy kártérítési igénnyel. A hortobágyi kitelepítettek elengedését augusztus 1 -je és szeptember 30-a között kellett végrehajtani, úgy, hogy augusztusban azokat a munkaképteleneket, gyerekeket, öregeket, betegeket kellett elengedni, akik nem akarták bevárni velük élő hozzátartozóikat, vagy nem volt munkaképes családtagjuk. A kiszabadulók mielőbbi munkába állítása a gazdasági miniszterek, a helyi tanácsok és a Közérdekű Munkák Igazgatósága feladata volt."

7 A kitelepítettek tehát nem térhettek vissza eredeti lakóhelyükre, és semmit sem kaphattak vissza elvett földjeikből, házaikból, termelőeszközeikből, gépeikből, állataikból, ingóságaikból. Az AVH figyelemmel kísérte a szabadulókat, 114 MOL 276. f. 53. cs. 198. o.e. 115 MOL 276. f. 53. cs. 198. o.e. 116 MOL 276. f. 53. cs. 127. o.e. 117 MOL 276. f. 53. cs. 127. o.e.