Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között

hogy meg kell változtatni a határőrök nacionalista beállítottságát. A szabadságra, eltávozásra menő határőrök figyelmét felhívták, hogy kerüljék a délszláv lakosság zaklatását. A parancsnoknak jelenteni és fenyíteni kellett minden délszlávok elleni atrocitást. Ennek ellenére a fegyveres erők vonalán így is gyakran csak egész őrsök kicserélésével sikerült csökkenteni az atrocitásokat. Ugyanakkor havonta egy politikai előadást tartottak a lakosságnak a határőrizet fontosságáról, fokozottan jutalmazták és népszerűsítették a határőrséggel együttműködő délszlávokat.

1 )2 A határmenti községekben hazafias csoportokat szerveztek a délszláv és a német lakosság körében. Ezek feladata a határőrség támogatása volt.

103 A Titkárság 1951. február 14-i határozata után, amelyik szintén ezzel a kérdéssel foglalkozott, bizonyos mértékig csökkent a lakosság zaklatása, terrorizálása. Megjavult a parancsnokságok és a pártbizottságok közötti viszony is, kivéve a Kiskunhalasi Határőrparancsnokságot, amely anélkül hajtott végre nagyszabású letartóztatásokat, hogy a megyei pártbizottságot előzetesen értesítette volna.

104 Az erőltetett fejlesztés A Titkárság 1952. január 30-i ülésén Piros László jelentést terjesztett elő az ÁVH Határőrség helyzetéről.

105 1 951-ben 7349 fővel nőtt az újoncok száma, kiképzésük után 1000 fővel emelték a határőrség létszámát a déli és a nyugati határon. 06 Ebből 12 új őrsöt, és 1 új tartalék szakasszal ellátott zászlóalj törzset állítottak fel. Ez utóbbi Tompára került, és 98 főt jelentett.

107 Ugyanakkor átszervezést és politikai tisztogatást is végrehajtottak, 168 régi tisztet és 248 tiszthelyettest távolítottak el a testületből. A jelentés idején a határőrség 1454 tisztjének 88,6 %-a új tiszt volt, és 73 %-uk párttag, további 10 %-uk pedig tagjelölt. Délen és nyugaton a régi „horthysta" tiszthelyettes őrsparancsnokokat új tiszti káderekkel váltották fel, de a déli határon így is viszonylag sok régi, megbízhatatlannak számító tiszt maradt a kerületi parancsnokságok törzseiben. A felderítő szerveket délen és nyugaton fiatal, rövid tanfolyamot végzett káderekkel töltötték fel. A déli és a nyugati határon az őrsparancsnokok új káderek voltak, tapasztalatuk nem volt, és a gyakori áthelyezések miatt is nagy volt a bizonytalanság. A gyakori áthelyezést csökkenteni kellett, de ennek ellenére a határőrség vezető beosztottainak megtisztítását főleg délen és nyugaton be kellett fejezni 1952. június 30-áig. A jelentés szerint javulást értek el a hálózati, ügynöki munkában is, bár ez a déli és a nyugati határon még kezdetleges volt, különösen a határon túli felderítés. A határőrség felderítő parancsnokságai nem álltak szoros összeköttetésben az ÁVH megyei osztályaival. 1951-ben 1748 esetben összesen 2639 határsértőt fogott el a határőrség, ebből a déli határon 272 esetben 359 főt. A déli határon elfogottak 24,6 %-át minősítették kémnek, ez az arány országosan viszont csak 4,3 % volt. Állandóan magas volt a balesetek, fegyelemsértések, azaz a rendkívüli esetek száma. Ennek oka főként a határőrök leittasodása volt, és ezek többsége a déli határon lévő egységeknél fordult elő. „Többször előfordul, hogy egyes határőrök a kulákoknál lerészegednek, boron és kuláklányon keresztül kulákbefolyás alá kerülnek."

108 A kimenő során a határőrök sokszor fegyelmezetleMOLXIX-B-10.171, 2-28/1951. l.d. BM KI 106-1-16. o.e. MOL 276. f. 89. cs. 113. o.e. MOL 276. f. 54. cs. 178. o.e. MOL XIX-B-10. IV./1-6/1951. 15.d. MOL XIX-B-10. IV./1-9/1951. 15.d. MOL 276. f. 54. cs. 178. o.e.