Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején
megyék helyzetének megváltoztatásával, új területi beosztással kell megvalósítani. A nemzetgyűlés a megyei területrendezést azonban elodázta, csak ideiglenes megoldást fogadott el. Ez azonban végleges maradt. 43 Csak a részben elcsatolt, megcsonkított megyék miatti vármegye-összevonásokra került sor az 1923:XXXV. tc. alapján (25 vármegye lett Magyarországon). 44 Változatlanul hagyták viszont Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye területét és Bács-Bodrog vármegye néven megmaradt a korábbi megye azon 3 járással, ami az új határon belül maradt, Baja székhellyel. Az I. világháború után bekövetkezett helyzetben történeti lehetőség kínálkozott Magyarországon új területi-igazgatási beosztás kialakítására. Szóba jöhetett volna egy egészségesebb, demokratikusabb területi rendezés. Erre azonban nem került sor. Ismét a vármegye nimbusza állt a reform útjába. A régi aránytalanság Trianon után mégnagyobb lett. Ezt követően 1928-ban vetődött fel ismét a közigazgatás rendezése kapcsán a vezérmegye kettéosztásának kérdése. Amikor a belügyminiszternek a közigazgatás rendezésével kapcsolatos tervei ismertté váltak, az ország egyes részein ésszerűsítési elképzelések jelentkeztek. A hatalmas kiterjedésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli lakosságának régi terve ismét előtérbe került. Országos lapokban - mint a Magyarság - jelentek meg írások ilyen címmel: ,A Kiskunságban egyre nagyobb lendületet vesz a külön megye megalakítására irányuló mozgalom", vagy „Pest vármegye déli járásai a külön törvényhatósággá való alakítást kívánják"? Ekkor már nem a kettéosztás szükségessége volt a vita tárgya- ebben az érintett felek egyetértettek -, hanem az, hogy melyik város legyen az új vármegye székhelye.Voltak akik Kiskunfélegyháza központtal tudták volna elképzelni az önálló megyét ( pl. a Kiskunság községei). A Kecskeméti Lapok hasábjain Sándor István (1913 és 1919 között Kecskemét polgármestere) arról cikkezett, hogy erre a címre Kecskemét a leginkább jogosult. „Mit kíván az új megye érdeke?" - tette fel a kérdést. A választ 3 pontban adta meg: „ÍJLegyen a székhely a vármegye minden részéből minél könnyebben megközelíthető, s az országos közigazgatási központtal, tehát Budapesttel érintkezhessek könnyen és gyorsan. 2.1 Legyen minél magasabb kultúrfokon, hogy ott a vármegyeszékhelytől megkívánható intézmények már az első időkben rendelkezésre álljanak, esetleges kiegészítésük minél kevesebb költséggel s minél rövidebb idő alatt megtörténhessék, a vármegye népe időnkénti látogatásai alkalmával minél többet tanulhasson, iskolába járó gyermekeit egy költséggel látogathassa, kulturszükségleteit kielégíthesse, a központi tisztviselők ne csak gyermekeik taníttatására, de a maguk továbbképzésére is megfelelő alkalmat találjanak. 3./ Legyen a székhely olyan közgazdasági berendezettségű, hogy az új vármegye lakossága foglalkozásának megfelelően ott minél többet tanulhasson, szükségleteit minél jobban kielégíthesse, terményeit minél kedvezőbben értékesíthesse. " Kecskemét ezen szempontoknak mindenben megfelel, érvelt Sándor István. Naponta többször - alig 2 óra alatt - lehetett gyorsvonattal Budapestre jutni. Ezen túl személyvonatok és autóút is rendelkezésre állt. Innen az alakítandó új vármegye minden része jól megközelíthető volt: a szegedi fővonalon, a tiszaugi, lajosmizsei, kerekegyházi helyiérdekű vasútvonalakon és az ezekkel elérhető szabadkai vonalon. Kiskunfélegyházától a Kiskunmajsa-Kiskunhalas vonallal, Lakiteleken át pedig a Kiskunfélegyháza-Szolnok vonallal volt összeköttetés. A helyzetet a teljesen Kecs43 HENCZ Aurél, 1973. 297. 44 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1999. 44. 45 VASKA Géza: Pest vármegye déli járásai a külön törvényhatósággá való alakítást kívánják. - Magyarság 1928. szept. 22. szám, 5.
