Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét megyeszékhellyé válásra tett kísérletei a 19. század végén és a 20. század elején

thj. városok stb.) közigazgatási szerepét rendezte és az 1871:XVII. tc.-kel, mely a községek jogi helyzetéről rendelkezett - megtörtént a közigazgatás jogi kereteinek újraszabása. Az 1870. évi törvényhatóságokról intézkedő törvény érintetlenül hagyta a törvényhatóságok területi határait. Amikor 1873-ban Szapáry Gyula belügyminiszter előállt a vármegyék rendszerét is érintő tervével, a vármegyék védekező álláspontot foglaltak el, a javaslatot túlságosan merésznek tartották. (A magyar törvényhozás 1873 előtt és után is azon az állásponton volt, hogy egy ezredéves múlt alkotásait egy nap alatt eltörölni nem lehet.) Csak minimális és elkerülhetetlen módosításra voltak hajlandók. Az 1876-ban (XXXIII. tc. - „Némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről" -, valamint az 1877:1. tc. „Némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területének törvénybe iktatásáról") létrehozott megyei beosztással csak arra törekedtek, hogy minden megyének összefüggő területe legyen. Ekkor olvasztották a megyékbe a kiváltságos kerületeket, így lett része a Kiskun kerület Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyének. A megyei autonómiák századokon át önmaguk határozták meg székhelyeiket. Az 1876. évi törvény szakított ezzel a gyakorlattal és az általa szabályozott törvényhatóságok székhelyét magában a törvényben jelölte ki. Az 1876-ban létrehozott megyei beosztás azonban 1918-ig, sőt a trianoni határokat figyelembe véve, mondhatni 1950-ig fennállott. Kecskemét az említett 1870:XLII. tc.-kel önálló törvényhatóság lett, kikerült a megye fennhatósága alól. Fejlődésének további lehetőségét egyes vezetői abban látták, ha Kecskemét megyeszékhellyé válik. A Szapáry-féle tervezetben Kecskemét egy alakítandó új megye - melynek területét a kecskeméti királyi törvényszék területe képezte - székhelye lehetett volna. A város politikai vezetői gyorsan reagáltak is a felvetődött lehetőségre. „Óhajtjuk és teljes erőnkből igyekezzünk munkálkodni rajta, hogy Kecskemét központja, székhelye legyen egy felállítandó új megyének, mert ez tagadhatatlanul gyarapítani fogja városunk intelligenciáját" - fogalmazta meg nézeteiket 1874. novemberében a Kecskemét című lap cikkírója. Ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy nem csupán politikai döntés, hanem fejlett kereskedelem, közlekedés, ipar stb. tesz egy települést központtá: „...Produkáljanak iparosaink komolyabb eredményeket, akkor azután iparszükségletei kielégítésére bizonyára senki sem keresi fel Budapestet, és a kecskeméti ipar mindenesetre meghódítja magának azt a vidéket, melyet egyébként hiába törekszik annektálni"? A megyeszékhely jogállásnak azonban a belügyminiszteri tervezet szerint óriási ára lett volna, Kecskemét törvényhatósági jogállásának - amit alig pár évvel előtte ért el a város - feladása. Ebbe a város vezetői nem egyezhettek bele. Az említett törvénytervezetből sem lett semmi. 2 Az 1869:XV. tc.-kel a megyének a bíráskodásban élvezett kiváltságai saíntek meg. Az 1870:XLII. tc. a vármegyék választási jogának szabott korlátokat azzal, hogy a választhatóságot a kijelölésül tette függővé, a jelölésben pedig a kormány által kinevezett főispánnak biztosított túlsúlyt. Az 1876:XXVII. tc. a népiskolák igazgatásának nagy részét kinevezett tanfelügyelőkre bízta. Az 1877:XXIV. tc. megszüntette a vármegyék műszaki közegeit, a megyei mérnökök állását és teendőiket az államépítészet hatáskörébe utalta. Az 1879:XXX1. tc. az erdők feletti felügyeletet vonta el a megyéktől és kinevezett királyi felügyelőkre bízta. Az 1881:111. tc. a közbiztonság szolgálatának ellátását vette ki a megyék hatásköréből és létrehozta a csendőrség intézményét. Az 1883:1. tc. az összes megyei tisztviselőre kimondta a képesítéshez kötöttség elvét. Az 1887:VII. tc. az állategészségügy intézésének nagy részét vonta el a vármegyétől és állami állatorvosi intézményt léptetett életbe. Az 1886:XXI. tc. a megyei tisztviselőválasztást korlátozta azzal, hogy az egészségügyi és számvevőségi tisztviselőket a főispán nevezte ki. 3 Kecskemét 1874. nov. 22. II. évf. 47. sz. 1.