Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Adatok a Homokhátság XVIII. századi állatjárványaihoz

P. S. Nékem ugy teczik hogy ab Anno 1726. maid continuo hol edgyik, hol másik részében a Vármegyének döglik a Marha."

17 Ezen szorgalmazások ellenére valószínűleg Pest-Pilis-Solt megyéről is csak nagyon részleges jelentések maradtak meg a központi hivatalok levéltári anyagában. Ugyanis a helyi adatok azt bizonyítják, hogy lényegesen több évben pusztított különféle járvány, mint ahogyan a központi kimutatások alapján azt Szepes (Schütz) érzékelteti. Ezért a csak ezekre épülő feldolgozást a helyi források alapján folyamatosan ki lehet, és ki is kell egészíteni, és a korábbi évtizedekben megfogalmazott véleményeket, állításokat ezen adatok birtokában újra kell gondolni. Ez a forrásközlés az 1770-1790 közötti időszakra vonatkozóan kívánja bővíteni az eddigi ismereteket az ország egyik legjelentősebb állattenyésztő régiójáról. Remélhetőleg ily módon hozzá tud járulni ahhoz, hogy a XVIII. század második felében e régióban lezajló gazdasági és társadalmi folyamatokat valamivel jobban megértsük. Az itt közölt adatsorok minden bizonnyal érthetőbbé teszik, miért jelentkezett a század végén országszerte és vidékünkön is a korábbiakban nem vagy legalábbis nem ilyen mértékben a szegénység, sokak számára pedig a nyomor.

18 Ezek alapján érthetőbb, hogy nemcsak Kecskeméten, hanem a környező mezővároskban is az extenzív állattartás mellett, illetve egyre inkább ahelyett miért fordult a lakosság egyre nagyobb részének figyelme a szántóföldi, valamint a szőlő és gyümölcstermesztés irányába. Miért bontakozódott ki egy számottevő társadalmi válság, amelyet csak a legelők felparcellázása révén lehetett folyamatosan mérsékelni, oldani. Hogyan került mindinkább előtérbe a tanyás gazdálkodás, amely egyszerre nyitott lehetőséget a mind belterjesebb növénytermesztés, és ezzel párhuzamosan a mind belterjesebb állatatás számára. A természeti csapással felérő járványok sajnos a század végén sem szűntek meg, és nemcsak a következő évtizedben, hanem a XIX. században is rendkívül súlyos veszteségeket okoztak az állattartóknak. Érthetően a század végéről is maradtak fenn a járvánnyal kapcsolatos összeírások, ha nem is a korábbi évtizedekre jellemző következetességgel és alapossággal készültek is azok. Mivel ezek formájukat, részben tartalmukat tekintve is eltérnek a korábbi két évtizedből fennmaradt lajstromoktól, ezért eltekintettünk attól, hogy teljes terjedelmükben közöljük ezeket. Célszerű viszont az elpusztult állatokra vonatkozó legfontosabb adatokat mellékelni. „1790/91. Tabellája a múlt ősztül fogva el Döglött és Most actu Beteg Szarvas Marháknak és Lovaknak Az Egész Városban levő heverő és Vono Szarvas Marháknak Summája 6574 Szarvasmarhák: A múlt ősztül megdöglöttek 2512 Mostan Betegek 351 Lovak: Rosz féregben A mult ősztül fogva megdöglöttek 669 17 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1998. 103-104. 18 Nem véletlen, hogy éppen ezekben az évtizedekben szigorította Kecskemét meaváros magisztrátusa a városba irányuló bevándorlást, mivel az itt lakók között is egyre több lett azok száma, akiket közadakozás és a hatósági segélyezés révén lehetett megmenteni az éhenhalástól. L. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991. 75., 91., 188., 211., 319., 320., 329., 332., 270. és 377. sz., illetve 19., 60., 65., 103., 165., 187., 190., 211., 218., 242., 258., 291., 297., 301., 310., 312., 319., 321., 325., 326., 329., 330., 349., 371., 377., 391., és 395. sz. dokumentumok, valamint uő. 1998. 67., 69., 11., 162., 163., 182., 309., 353., 362., 415. és 416. - Ugyancsak nem véletlen, hogy Kiskunhalason 1779-től vezették a „Conscriptio mendicorum" (koldusok összeírása) nyilvántartást, és Kiskunfélegyházán is 1791-től arra kényszerültek, hogy felfektessék a „Koldusok és szűkölködők összeírása"-t. V. Kiskunhalas város levéltára 201. Kiskunhalas Város Tanácsának iratai ál Összeírások, illetve V. Kiskunfélegyháza város levéltára 101. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai ál Összeírások. 19 BKMÖL IV. 1504. ml 31. 1790/91.