Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

lentöségű; azzá tette azonban az ország vezetőinek egymás közötti torzsalkodása, egyéni önzése, bűnös felelőtlensége. A Habsburgok néhány szánalmas kísérlet után feladják a terület javarészét s az „örökös" tartományaikat védelmező keskeny sáv tartására szorítkoznak.

58 A török nem tekinti teljesen legyözöttnek Magyarországot. A győzelmes szultán ugyan néhány nappal Mohács után bevonult Budára, hiszen feudális hadak nem állották útját, az ország megmaradt vezetői nem próbálták megszervezni annak védelmét,

5 ám az idegen ország idegen királyi várában a szultán nem érezte biztonságban magát. Az idő is egészen őszbe fordult, megindult hát csapataival hazafelé. Budára a Duna jobb partján ment a török, s nyilván annyira kirabolta a vidéket, hogy a visszafelé utat az innenső parton kellett megtennie. A pesti oldalra hajóhídon átkelt sereg szeptember 25-én kezdte meg a kivonulást. Szulejmán szultán naplója szerint az út igen viszontagságos volt, a katonaság sokat szenvedett az ivóvíz- és élelemhiány miatt, az állatok egy része elpusztult. 0 Az Ibrahim nagyvezér parancsnoksága alatt délre vonulók nem hagyták el üres kézzel az országot.

61 Kemálpasazéde, a szultán egyik bizalmas fővezére, így ír erről: „...az említett vidéken, amennyi jelentékenyebb erősség, vár, város, falu és müveit föld volt, azokat az országhódító sereg egytöl-egyig elözönlötte árjával; a nyomorult magyarság szerencséjének erős gyökerű fáját e tartományból is kitépte a fenséges pasa erős karja... Egy ház sem maradt benne épen, mindnyáját elhamvasztotta az óriási sereg haragjának és bosszújának tüze... A gonosz ellenség életének gabonáját szélnek eresztette, a gaz hitetleneket összeaprította bosszúálló kardjával, a rózsaligetnek töviseit előbb letördelte, s azután leszedte virágait, gyümölcseit és lombját. A parancsnoksága alatt lévő szolgáknak és szabadoknak, lovasoknak és gyalogosoknak szívük-szemük jóllakott, s kezük és markuk megtelt mindennemű zsákmánnyal és foglyokkal, úgy hogy a gyors lovakon száguldó és zsákmányra vadászó harcosoknak minden vágyuk és reményük teljesedésbe ment. Miután az országban egy lelket sem hagytak, s a hitetlenség házát teljesen elpusztították, megindultak hazafelé győzelmesen és diadalmasan, gazdagon és épségben, tömérdek zsákmánnyal megrakodva." 2 Bács megyében - ezt külön hangsúlyozzák az egykorú leírások - a török útjába eső területek népe puskával, bottal, nyíllal, kővel folytatta küzdelmét. A főseregtől zsákmányolásra, takarmányszerzésre kiküldött törökök egy része nem tért vissza. 63 A sereg a rablott kincsek mellett a magyar foglyok - immáron rabszolgák - tízezreit hajtotta maga előtt.

64 A sárospataki magyar nyelven vezetett krónika röviden csak ennyit jegyzett fel. „...lön Tisza és Duna közinek pusztulása."

65 Verancsics Antal történeti müve is annyit mond csupán: „...az Tisza-Duna közütt mind megrablák, igetik."

66 A tömérdek ember elhurcolása után pusztává komorult a táj.

67 Október 10én a megfeszített ütemben épített péterváradi hídon átkelt a szultán serege, és a közelgő tél miatt sietve vonult hazafelé, csak „a puszta földet és füstölgő üszegeket ELEKES Lajos, 1954. 37. NEMESKÜRTY István, 1968. THÚRY József, 1893. I. 319. FÁBR1 János, 1967. 3. THÚRY József, 1893. 269.; ÉRDÚJHELYI Menyhért, 1899. 280-281. SINKOVICS István, 1954. 48. RÖSS Bertalan, 1936. 203. TOLDY Ferenc, 1857. 49. VERANCSICS Antal, 1857-1875. II. 25. PESTY Frigyes, 1880. I. 221.