Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

jobbágyát; és Huzzas-t; a Zythazeue-nek mondott Benedek fia Balázst, Thetewszakai hospest, a kalocsai érsek úr jobbágyát; Gere tolvajt, Zentmihal-i carnifexet, az ugyanonnan való Chobor-nak mondott János jobbágyát; Santus fia Mihály tolvajt; Faber Pált, madaras-i hospeseket, a Tompa-nak mondott László jobbágyait; a Zalanas-nak mondott János fia György tolvajt, Zeremlyen-i hospest; a Taar-nak mondott Mihály tolvajt, egykor arnath-i officiálist, Rednek-i polgárt, tolvajt és útonállót, hospest; az arcán megsebesített Langos-nak mondott Demeter tolvajt, Peres Mihály szolgáját; Egyed fia Pált; Carnifex Istvánt; Bakó fia Mihályt; Az Ezzes-nek mondott Pált; Mibus fia Jánost; Ewzzh-nek mondott Gergelyt; Fodor-nak mondott Tamást, más néven Fekethew; a Boros-nak mondott Jakabot; Harsani-nak mondott Imrét; Magnus Pétert; Domonkost, más néven Dako-t, a Repas-nak mondott Gergely testvérét; Symeg-nek mondott Miklóst; Sclauus György fia Andrást; Ethee-inek mondott Mihályt; Andrást, egykor Reeg-i Márton szolgáját; Hozzyw-nak mondott Istvánt; Sclauus Márton fia Andrást, mint rejtőzködő tolvajokat. Az előbb megnevezett nyilvános tolvajok, útonállók és rablók, valamint egyéb megrögzött gonosztevők az előírt büntetés kiszabása végett lajstromba jegyeztettek. Az előbb írt gonosztevők bűnösségük bizonyításakor a jog és igazságszolgáltatás színe elől távol maradtak és nem jelentek meg gyűlésünkön, sem arról nem gondoskodtak, hogy valakit küldtek volna az ítélethozatalra. Ezért mi, az említett Bodrug vármegye alispánjával, szolgabíráival és esküdtjeivel együtt ezennel egyhangúan fővesztésre ítéljük és mindennemű birtokuk, tulajdonuk, javaik és dolgaik elvesztésére, bárhol legyenek is. Hogy pedig a gonosztevők száma ne növekedjék - bárcsak egészen kiirtatnának az országból - megbízást adunk arra, hogy bárhol és bárkinél, akár várakban és városokban, akár szabad királyi és királynői helységekben, vagy nemesi birtokokon, ezen fent írt gonosztevőket, vagy közülük egyenként bármelyiket, bárki és bárhol fölleli, ezentúl mindenki fölhatalmazást nyer, hogy őket megölje, fölakassza vagy bármilyen kínzásnak alávesse, javaikat és bárminemű dolgaikat magának megszerezze és megtartsa. A fent írtak nemzetségéből vagy rokonságából soha senki semmiféle pert nem indíthat azok megölése és holmijaik elvétele miatt azokkal szemben, akik őket megölik. Ezen felül mindenki, akár nemes ember, vagy bármilyen más állású legyen, ugyanazon büntetésnek teszi ki magát, ha a fent írt gonosztevőket befogadja. Mi, az említett vármegye szolgabírói, jelen voltunk a fent írt báni gyűlésen és a fentieket a bán úrral teljes egyetértésben rendeltük el. Mindezeknek bizonyságául a bán úr pecsétje mellé függesztjük saját pecsétünket. Kelt az említeti helyen a fent jelzett gyűlés 8. napján (máj. 7.), az Úrnak 1391-ik évében. (Hátlapján egy nagyobb, meglehetősen ép, kerek pecséttel. Mellette jobbra és balra két kisebb pecsét töredékeivel.)'

8 Csanád első írásbeli említését egy tolvajnak köszönheti, akiről az is kiderül, hogy a kalocsai érsek úr jobbágya, tehát a falu földesura a kalocsai érsek volt.

2 Innen már viszonylag sűrűn követik egymást az adatok. 1408-ban a Csanádon lakó tiszttartó jobbágyaival együtt rátámadt a szomszédos Szent-Györgyre. Erről Bodrog vármegye alispánjának jelentéséből értesülünk.

30 1411. január elsején jelentik Zsigmond királynak Bodrog megye alispánjai, hogy a király parancsára kivizsgálták a Zenthgeorg-on (Szentgyörgy) elkövetett hatalmaskodást, melyet a Chanad-i (Csanád) tiszttartók Bedmer Benedek és Miklós vezetésével hajtottak végre. Ekkor Kis Pétert ZICHY okm. 1872-1915. IV. 379. számú oklevél A latin szöveget Kapocs Nándor fordította magyarra. KAPOCS Nándor - KŐHEGYI Mihály, 1980. 46-48. IVÁNYI István, 1889-1907. IV. 17.