Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

KŐHEGYI MIHÁLY* Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig A Sárköz honfoglalás kori, Árpád-kori és középkori történetét eleddig senki sem írta meg. Wosinszky Mór monográfiája

1 és Ódor János Gábor Tolna megyei leleteinek felsorolása is csak a Duna jobb partjának emlékeire terjed ki. A Fehér-ÉryKralovánszky szerkesztette leletkataszter negyven évvel ezelőtt jelent meg - ráadásul több hiba is csúszott a munkába - az utóbbi évtizedek ásatásai pedig természetesen nem szerepelnek benne.

3 Magam sem vállalkozhatom erre a több évtizedet igénylő munkára, legfeljebb hevenyészett áttekintést nyújthatok a magyar történelem korai századainak Csanád környéki emlékeiből. Általában igen kevés klasszikus honfoglalás kori emlékünk van e vidékről. Ersekcsanádhoz legközelebb a bajaszentistváni lelőhely esik, ám kétségtelen, hogy a bal parti Sárköz területén várhatóak még korabeli leletek, hiszen a vidék a Megyer törzs legdélibb szállásterületéhez tartozott. Árpád fejedelem unokája, Fájsz (Falitzi) birtokolta e területet.

4 Némileg jobban állunk az Árpád-kori lelőhelyekkel, mert a falu határából többet is ismerünk. A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi azt a szablyát, melynek hüvelyén ezüst borítás van.

5 Az 1857-ben beszolgáltatott szablya közelebbi lelőhelyét (dűlőnév) nem jegyezték fel. Mindössze annyit tudunk, hogy Bárczy Károly dusnoki jegyző volt az ajándékozó, aki elmondta, hogy 1832-ben „egy magas domb oldalában" találták. A leltárkönyv szerint 3 vaskard, 2 vasdárdacsúcs és egy nyílhegy volt a leletben. A kardot először Nagy Géza írta le: „Mindegyik darabon megmaradtak az egykori fahüvely rátapadt maradványai, aminek következtében első pillanatra a penge kétélünek látszik, de figyelmesebb vizsgálatnál kitűnik, hogy egyik oldala határozottan vastagabb s egyélű. Volt-e valami csekély görbülete vagy egészen egyenes volt: egész biztosan nem lehet megállapítani, de inkább egyenesnek látszik."

6 A falu mai határában több Árpád-kori lelőhely is van. Közülük a Veránka-szigeti a legismertebb. Gellért Károly tanító jelentette 1959 őszén, hogy a Duna jobb partján, a leszakadt löszfalból cserepek kerültek elő. Többet be is hozott a múzeumnak. Ezek bronzkori és Árpád-kori leleteknek bizonyultak.

7 1960 tavaszán, a tavaszi zöldár levonulása után kimentünk a helyszínre, ahol a partoldalban hamus foltokat A tény visszavonhatatlan: Kőhegyi Mihály halott. Személyében e régió és táj szakavatott ismerőjét, tudományos kérdésekre választ kereső kutatóját vesztettük el. Jelen tanulmánya közlésével - mely utolsó munkái egyike - is tisztelgünk emléke előtt. (A szerk.) 1 WOSINSZKY Mór, 1896. 2 ÓDOR János, 1999. 3 FEHÉR Géza - ÉRY Kinga - KRALOVÁNSZKY Alán, 1962. 4 HÓMAN Bálint - SZEKFÜ Gyula, 1935-1936.1. 144. 5 MNMLsz. 65/1857. 6 ng.fNagy GézaJ, 1901. 285-286. - Megemlíti a leleteket még HAMPEL József, 1905. II. 628-629.; HAMPEL József, 1907. 110.; KŐHEGYI Mihály 1954. 167.; FEHÉR Géza - ÉRY Kinga KRALOVÁNSZKY Alán, 1962. 35. (290. lelőhely). 7 A leletanyag TIM RL 65.6.1.-65.6.11.; 60.11.1-60.11.12.; További bográcsperem és edényperem, edényoldal az 1960. augusztus 5-ei leletmentésből. TIM 61.4.1.-61.4.6. Kőhegyi Mihály jelentése TIM RA 892/n. Irodalmi említése BURGER Aliz, 1960. 23., TÓTH Elvira H., 1990. 88. - Görbe Gyula gyógyszerész 1961. augusztusában újabb bográcsperemeket hozott be ugyaninnen, mire Kőhegyi Mihály augusztus 16-án ismét a helyszínre sietett és bográcsperemeket, oldalakat hozott be a múzeumba. TIM RL 65.6.1 .-65.6.11.