Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

katolikus elemi népiskolák tanulói a plébánia templomban emlékeztek meg a nagyszerű történelmi eseményről.

35 Az 1898-99-i tanév első heteiben szomorú megemlékezés árnyékolta be a bajai iskolák életét. Tragikus körülmények között halt meg Erzsébet királyasszony. Minden iskola gyászolta a magyar királynét. Az emlékét megőrző albumba Graf Nikáz Bács-Bodrog megye királyi tanfelügyelője a következőket írta. „Jóságos királynénk egész életében a jótékonyság nemtője volt, méltó tehát e vállalat a Dicsőült emlékéhez; mert a „Ferencz József Tanítókháza" a kultúra napszámosainak gyermekeit a magasabb műveltség örökké dús forrásaihoz vezérli. "

36 A nemzeti érzület ápolása mellett az iskolák rendszeresen megemlékeztek a családról, a szülőkről. Törekedtek arra, hogy tanulóikban mélyüljön el a munka becsülete, az engedelmesség, a fegyelem, az igazmondás. Minden bizonnyal a város munkavállalóinak közérzetét is javította, az alakuló szolidaritást szolgálta az iskolaszék elnök-igazgatójának azon döntése, hogy 1897. május l-jén tanítási szünetet rendelt el. A népoktatási törvény megvalósulásának körülményeit, eredményeit és gondjait vizsgáltuk az elemi népoktatás területén, Baja városában, az 1800-as évek második felében. Nem vizsgáltuk meg azt, hogy miként jöttek létre a városban a polgári iskolák, mit jelentett a népoktatás számára itt a városban, illetve több megyét érintően a „tanítóképezde" megtelepítése, áldásos működése. Az biztonsággal megállapítható, hogy jelentősen növekedett a városban az írni-olvasni tudók száma. A város, ha nem is emelt ebben a században „látványos" épületeket az elemi iskoláknak, nem hagyta magára a népoktatást. A szerény fejlődés megállapításával együtt azt is meg kell itt és most fogalmazni, hogy a vizsgált időszakban jelentős anyagi ráfordítást igényelt a gimnáziumi oktatás, komoly szervezést követelt meg a kereskedő- és iparos tanulók képzése. S mindezekkel való rendszeres foglalkozás megkövetelte a különböző hitfelekezetekkel, nemzetiségekkel való olyan kapcsolattartást, amely az együttes megértést, a békét szolgálta. Az 1897-98. tanév értesítője adta tudtul az érdeklődőknek a részletes műsort: „1 Hymnus: éneklik a növendékek, 2. Ünnepi beszéd: tartják a vezértanítók. (Belvárosban: id. Szélig Ferencz, felsővárosban: Bauer János, alsóvárosban: Kellner János.) Mi a haza? írta Majtényi Flóra; 4. A magyar zászló, írta Pósa Lajos. Szereplők a belvárosban: Posta Sándor, Prigly Jenő, Bernhardt Sándor IV. és Rohrböch Ferenc III. osztályos tanulók; felsővárosban: Bosnyák Sándor IV. osztályos tanuló; alsóvárosban: Spieges János és Oltványi Berta IV. osztályos tanuló. 5. Szózat: éneklik a növendékek." A műsorban szereplő tanulók közül néhányan a sportban, a közéletben országosan kiemelkedő egyéniségekké váltak. DÁNIEL Ernőné, 1905.76.