Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)
MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben
ügyük érdekében. Nem értek el eredményt, ezért az egyházmegyei főtanfelügyelőséghez fordultak panaszukkal. 20 A sokakat foglalkoztató ügy végül is lezárult az iskolaszék döntésével. Ezt a városi világi hatóságok is támogatták. Már csak az maradt hátra, hogy felderítsék kik, vagy ki áll a szervezkedők mögött. Erre is nyomára akadtak kutatók: ,,/1 már minden elképzelhető fórumhoz sikertelenül folyamodó helybeli bunyevácz lakosok ilyetén jobb ügyhöz méltó szívós kitartásának, s bujtogatással egybekötött fanaticus buzgóldodásának értelmi szerzője - a városi hatóság útján nyert hiteles adatok tanúsága szerint - egy nemrég elhunyt itthelyi görög-keleti vallású, s rajongó pánszláv szellemű ügyvéd volt, ki az egyes módosabb s szerepelni vágyó hiszékeny bunyeváczokat folyton újabb meg újabb kísérletre izgatta, ebből folyó nagyobb csekélyebb anyagi érdekének biztosítása reményében. " 21 A törvény által előírt tanítandó tantárgyak feldolgozásának ütemezésére tantervek készítésére kötelezték a tanítókat. Ilyen módon kívánta a kormányzat biztosítani, hogy az országban egységes ismeretanyaghoz jussanak a tankötelesek. A tanügyi hatóságok felhívták a tanítók figyelmét arra, hogy az iskolában használatos tantervek tartalmazzák az adott település, kerület sajátosságait. Ennek sikere érdekében a tanítógyűlések témái, a tanítók által kötelezően elkészített tanulmányok gyakran foglalkoztak a tantervekkel, a tantervek készítésével. így pl. a római katolikus népiskolai tanítók 1896. szeptember 24-én tartott gyűlésén a következő tanulmányokat vitatták meg: 1. Miben áll a váltakozó párhuzamos tanmenet lényege? 2. Mely tantárgyaknál s milyen (a tanítók számát értve) elemi iskolákban alkalmazható az sikerrel? 3. Minő előnyökkel jár annak alkalmazása főképp az osztatlan, egy tanítóval bíró iskolákban? A tantervek által előírt tananyag elsajátítása a város iskoláiban igen eltérő, és tarka képet mutat. Az ebben való eligazítást segítik a tanulói osztályzatok, illetve a tanév végén kapott minősítésük. Az 1890-91. tanévig a tanulók év végi minősítése: Kitűnő rendűek Jeles rendűek Első rendűek Másod rendűek Haladók Kezdők Nem sorozhatok Valamennyi elemi népiskolában a legjobbakat jutalmazták a kitűnő, jeles minősítéssel. A belvárosi iskolák tanulói közül nagyobb arányban voltak a jó minősítésűek. Az első- és másod rendű tanulmányi eredményt elért tanulók jogot szereztek arra, hogy magasabb osztályba lépjenek. (Lásd 6. sz. melléklet) A haladó és kezdő minősítés az első osztályok tanulóira vonatkozott. A haladók egy része mivel elsajátította a tanterv minimumát, tovább mehetett a második osztályba. Azok, akik csak részben sajátították el az előírt tananyagot, megismételték az első osztályt. Az évkönyvek statisztikájából, valamint a tanítói megnyilatkozásokból lehet következtetni, hogy ezek aránya meghaladta az 50 %-ot. 20 1 8 9 0. május 28-i dátummal 15 aláíró kéri, követeli, hogy állítsák vissza a homok- és szállásvárosi bunyevác osztályokban a bunyevác anyanyelvű oktatást. A szenvedélyes megnyilatkozásoktól sem mentes írás a nemzetiségi jogok megsértésének tekinti a hozott döntést. A gyermekek tanulmányi eredményeiben mutatkozó fogyatékosságokat azzal magyarázzák, hogy az a magyar nyelv nehézségeiből fakad. 21 KÉL, iskolai iratok 339/1890.
