Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben

Összességeben fogalmazható meg, hogy az elemi népoktatásban az egyházaknak - elsősorban a római katolikus egyháznak - volt meghatározó szerepe. Élenjárt az oktatás jobbításában a kalocsai főegyházmegye. A város - világi - önkormányzata ez időben a tárgyi-, dologi feltételek megteremtésébe, az iskolák fenntartásának nem mindig „népszerű" közreműködésében találta meg szerepét. Az 1868. XXXVIII. törvénycikk, amely a népiskolai közoktatást szabályozta, mérföldkő a magyar oktatástörténetben. A törvény kimondta, hogy népoktatási tanintézetnek az elemi-, és felsőbb népiskolákat, a polgári iskolákat és a tanítóképezdéket kell tekinteni. Mivel a tanulmány az elemi népiskolákkal kíván elsősorban foglalkozni, itt csak jelzésszerűen érintjük az állami polgári fiúiskola 1888. őszétől történt beindulását. A zsidó egyházközség is működtetett egy polgári fiú és leányiskolát. A törvény hatásának egyik leggyorsabb megvalósulása az 1870-ben beindult állami tanítóképző intézet. Nagy értéke a törvénynek, hogy jogszabály által előírt módon alapíthattak és működtethettek népoktatási tanintézeteket „létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam". Fontos megjegyezni a népoktatás azon rendelkezését, amely kimondta, hogy ahol hitfelekezeti iskola nincsen, ott a község köteles a szükséges tanintézeteket felállítani. Megfogalmazta a törvény a tankötelezettséget, amely hatodik életévtől a 12., illetve a 15-dikig tart. Rendelkezik a tanszabadságról, mely szerint a szülők szabadon választhatják az iskolát, ahova gyermekeiket járatják. Kimondja, hogy az oktatás nyelve minden tantárgyban a tanulók anyanyelve. Egyedül a felsőbb népiskolában - amely hatosztályos elemi iskolára épül, a fiúknál három, a leányoknál két évig tart - szabja meg az anyanyelv mellett olyan iskolában, ahol az nem magyar, második nyelvként a magyart is tanítani kell. Nagy szükség volt törvény megalkotására, mert még 1870-ben is a magyar királyság területén az itt élő lakosság 51 %-a nem tudott sem írni, sem olvasni. Voltak területek, mint például Erdélyben, vagy az ország déli nemzetiségi területein, ahol az analfabétizmus 78, illetve 65 %-os volt. Bács-Bodrog vármegyében ez az arány 52 %-os, Baja városában pedig 48 %. A nemes programot és gondolatokat megfogalmazó törvény végrehajtása már közel sem olyan csillogó és fényes. Mind a kormánynak, mind a községi önkormányzatoknak meg kellett küzdeni a végrehajtás során előkerülő buktatókkal, anyagi nehézségekkel. Ismertek - több forrásértékű mű dolgozta fel - a XIX. század második felében folyó népoktatást. Tanulságos lehet egy alföldi nemzetiségi - és több felekezetet magába foglaló város iskolaügyének vizsgálata, elemzése, elhelyezése az országos egészben. A város iskolaügyének alakulása Az Eötvös féle 1868. évi 38. tc. megjelenését megelőző időszak népoktatását ezúttal nem vizsgáljuk. Annyit kiindulásul megállapíthatunk, hogy az 1806-ban kiadott második „Rátió" hatására Baján is, mint a megye másik három városában - Újvidék, Szabadka, Zombor - három tanítóval működő katolikus elemi iskola jött létre. A népoktatási törvény erre építkezhetett a városban. A városi önkormányzat mellett legfőbb szervezője a kalocsai érseki főtanfelügyelőség. Hatásukra a megyében és Baján is felújított, vagy új tantermek, iskolák szolgálták az elemi népoktatás ügyét. Ahhoz, hogy a tanulmány további megfogalmazásai és megállapításai közérthetőek legyenek, indokolt itt és most bemutatni a XIX. század második felében Baján működő elemi