Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA A Kalocsai Iskolanővérek kínai missziója 1926-1948

két házi nővér: Jang Mária Stefánia és Tchao (Csau) Mária Colombiéra tehetett első ízben fogadalmat.

173 Csang Mária Nikola és Jinn Mária Xavéria iskolás nővéreket 1938-ban bocsátották először fogadalmakhoz.

174 Biztos adatokra csak a fenti tizenhárom kínai származású nővér esetében támaszkodhatunk. Az említetteken kívül több kínai név is szerepel a dokumentumokban, az ő társulati tagságukra vonatkozóan azonban nincs hitelt érdemlő információ. A nővérek és a missziós hivatás A nővérek, amikor beléptek a szerzetesi társulatba, lemondtak a világi életről, elhagyták családjukat és feltétlen engedelmességet fogadtak egyházi elöljáróiknak. Ez azonban nem jelentette azt, hogy soha többé nem látták szüleiket, vagy ha idős apjuk, anyjuk támogatásra, illetve ellátásra szorult, a társulat ne engedte volna haza tagjait. A missziós hivatással azonban együtt járt, hogy évekig, vagy talán soha többé nem láthatják szeretteiket, sőt esetleg hosszú ideig hírt sem kapnak felőlük. A missziós nővérek kiválasztásánál ezért valószínűleg a családi háttér is szerepet játszott: szívesebben küldtek olyan nővéreket Kínába, akiknek szülei már nem éltek, vagy ha éltek, volt aki gondoskodjon róluk. Jó példa erre az 1936-os, negyedik kiutazás esete, amikor is egy ideiglenes fogadalmas nővért csak feltételesen vettek fel az öt kiválasztott nővér közé, mert a kormányzótanács úgy döntött, hogy ha egy másik, a missziós hivatás iránt nagy kedvet érző, örökfogadalmas nővér 79 éves, beteg édesanyját „a jó Isten kifürkészhetetlen végzése kiszólítaná az élők sorából" még az elindulás előtt, akkor ez utóbbi megy Kínába.

175 Mivel a nővérnek elsősorban gyermeki kötelességét kellett teljesítenie segítségre szoruló édesanyjával szemben, le kellett mondania a missziós hivatásról és Magyarországon kellett maradnia. A szerzetesnöket a misszióba vezérlő indokok közül csak keveset ismerünk. Legtöbben a missziós hivatással járó áldozatos, lemondással teli életre vágyva, a pogányok iránt sajnálatot érezve jelentkeztek a misszióba, így vélték Istent jobban, hasznosabban szolgálni.

176 A Kínába kijutott nővérek közül többek lelkében már régóta élt a missziós hivatás lángja. Pfeiffer Mária Leopoldina már 1899-ben jelentkezett missziós nővérnek, amikor a Kalocsai Iskolanővéreknek első ízben tartottak előadást hithirdetők, majd mikor 1915-ben szóba került a Bulgáriába való missziós meghívás terve, Leopoldina nővér már el is kezdett bolgárul tanulni, ám egyik külföldi vállalkozás sem valósult meg.

177 Bérezi Mária Coelestina nővér is régóta készülhetett már missziós hivatásra, hiszen az egyik tanácsülési jegyzőkönyv bejegyzése szerint „ő volt a kínai missziós gondolat eszmehordozója, lánglelkű apostola, ki szent életével ragyogó példája a Társulatnak. "

178 Hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó missziós nővérnek, arra az általános főnöknő egyik körlevele adja meg a választ. „Nem elég a misszióba vágyódás [...]. A jó Isten hívó kegyelme, kipróbált erény, élő hitből fakadó jámborság, alázatos engedelmesség, az. érvényesülni akaró „én"-t legyőzött, önzetlen, békeszerető és megbocsájtó szív, a lelkekért égő buzgóság, napsugaras, derűs kedély, sokat elbíró, kipróbált egészség - ezek BKMÖL XII. 6. Kormányzótanácsi ülések jegyzőkönyvei. 1933. december 6. II/l. pont; valamint BKMÖL XII. 6., az említett nővérek statisztikai adatlapjai. BKMÖL XII. 6. Kormányzótanácsi ülések jegyzőkönyvei. 1937. december 28. 1. pont BKMÖL XII. 6. Kormányzótanácsi ülések jegyzőkönyvei. 1936. március 17. 1. pont lásd: BKMÖL XII. 6. A kínai misszió iratai 1947. A kínai misszióba jelentkező újoncnők kérvényei. SZARVAS Miklós, 1935. 219-220. BKMÖL XII. 6. Kormányzótanácsi ülések jegyzőkönyvei. 1926. augusztus 15. 1. pont