Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

KŐHEGYI MIHÁLY Katymár lakossága a XVIII. század első harmadában

KcMy már lakossága a XVlll. másad elsőharmadában fölségének és ő nagyságának minket mindenött megfogatni, pusztíttatni, mint országnak és keresztyénségnek ellenségét. Ez kötésnek nagyobb bizonyságára adjunk mi fölül nevezett falubeliek az mi pöcsétes lev élőnket. Actum Ujvarii, decima die Április, anno 1598. " A másik egyezséget huszonhárom község megbízottjai írták alá, közülük Szentiván (Felsőszentiván), Biked (Bókod), Halmás (Bácsalmás), Mátéhát (Mátéháza), Bajánk (Bajmok) fekszik Katymárhoz közel, a többi kissé távolabb van, de valamennyi Észak-Bácskában. Területünk XVI. századi népességtörténetét sűrű homály fedi, bár a királyi Magyarország váraiból kiinduló, és az adószedő hajdúk tevékenységéről szóló panaszlevelek némi fényt vetnek erre. Katymár azonban - sajnálatos módon - ezekben egyetlen egyszer sem szerepel. Van egy 1543. évre keltezett, helytelenül „dézsmalajsíromnak" nevezett forrásunk, mely falvanként tartalmazza a kalocsai érseknek fizetett adókat. Ebben Kacsmár is szerepel 13 forinttal és egy pár csizmával.

13 Ennek hiteles volta aligha kétséges, annál nagyobb bajok vannak a datálásával. Ennek az igen fontos lajstromnak kritikáját nem végezték el aprólékos pontossággal történészeink, de bizonyos, hogy nem 1548-ban, hanem az 156070-es években, vagy még később keletkezett.

14 Van azonban két hiteles okmányunk is Katymár török alatti történetéről. A garamszentbenedeki apátság sok századon át hiteles helyként működött. Az ő levéltárukban maradt fenn 1641-ből egy oklevél, melyben Milojkovics Horváth Miklósnak adományozták Katymár, Legyen és Gara helységeket. Ennek hárman is ellentmondtak: Balassa Ferenc és András, valamint Lipcsei Bálintné Joó Magdolna.

15 Egy évvel korábban is tiltakozott már ugyanebben az ügyben Lipcsei Bálint neje, Joó Magdolna.

16 1663-ban Bory Mihályt, Dvornikovics Miklóst és Posegai (Szalatnyai) Horváth Györgyöt iktatják be a bácskai Katymár, Legyen és Gara helységekbe, de ennek Szelepcsényi György kalocsai érsek

17 továbbá Gyürki György és Szántó János ellentmondtak.

18 Miután a beiktatás a távolból (longa manu) történt, s nem a helyszínen, nem tudhatjuk, hogy ezek a falvak valójában lakottak voltak-e, vagy pusztán álltak. Két forrásunk azonban azt bizonyítja, hogy lakott volt a község. Az egyiket „1650 körűire" keltezi közlője, de sok érv szól amellett, hogy talán az 1657-re, de még inkább 1675 körűire datálható. Ebben Katymár 26 forinttal és egy pár csizmával szerepel.

19 Az 1678-as összeírásban - dézsmalajstromnak is nevezik helytelenül - már csak 4 forint 50 dénár a behajtott (vagy behajtandó?) összeg, amiből következően a falu létszáma (esetleg csak gazdasági ereje) erősen megcsappant.

2 13 DUDÁS Gyula szerk., 1896. I. 257. 14 SZAKÁLY Ferenc, 1981. 266-267. 15 IVÁNYI István, 1889-1907. III. 62-63; DUDÁS Gyula szerk. 1896. I. 250.; BOROVSZKY Samu, 1909. I. 93. 16 IVÁNYI István. 1889-1907. III. 61-62.; BOROVSZKY Samu, 1909. I. 93. 17 DUDÁS Gyula szerk., 1896. I. 254. Itt esztergomi érseknek mondja Szelepcsényi Györgyöt, aki azonban a mondott időben kalocsai érsek volt. Az ő nevéhez fűződik az a nagyszabású „visszaszerzési" akció, melynek során több száz Bács, Bodrog, söt Solt megyei község adójára jelentette be igényét. Ennyi birtoka az érseknek soha sem volt. Szakály Ferenc, 1981. 266-267. IK Szelepcsényi György és Gyürki György bizonyára rokonok voltak. Szelepcsényi György édesanyja ugyanis Gyürki Zsuzsanna. Szinnyei József, 1891-1914. XIII. 634. Valamiféle atyafiságban állhatott Balassa Ferenccel (az előbbi oklevélben szereplő ellentmondóval) is, mert 1684-cs végrendeletével a Nagyszombatban lévő Balassa-házat Buzásy Ferenc özvegyének hagyta örökül. Nagy Iván, 1857-1865. X. 582. 19 STELTZER Frigyes, 1883. 45-46.. újraközölte DUDÁS Gyula szerk., 1896. I. 259-261. 20 STELTZER Frigyes, 1883. 46-47., újraközölte DUDÁS Gyula szerk., 1896. I. 261. Hivatkozik az adatra, de az 1679-re teszi IVÁNYI István, 1889-1907. III. 62.