Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

ahhoz, hogy egy minden tekintetben összehangolt közigazgatási rendszer ki tudjon épülni hazánkon belül. Ehhez a különféle politikai pártoknak és csoportosulásoknak nagy megértéssel és eltökélt együttműködési szándékkal kellene közeledniök és együtt tevékenykedniök. Az kétségtelennek mondható, hogy a tanácsi közigazgatás egy nagy kitérőt, vargabetűt jelentett a magyar közigazgatás történetében. A magyar közigazgatáson belül bőségesen felhalmozódott gondok közül viszonylag keveset tudott távlatosan megoldani, még kevesebb azon kezdeményezések száma, amelyekre építeni lehetne a jövő közigazgatásának szervezése és működtetése során. Minden bizonnyal elemzések és ismertetések sora fogja föltárni a közeljövőben a tanácsok kialakulásának, működésének, nemcsak gyakori, hanem szinte folyamatos átszervezésének okait és eredményeit. Az a teljes négy évtized, amelyet átfogott ez a közigazgatási szisztéma érthetően igen sok változást eredményezett mind megyénk, mind az ország egész területén lévő településeken, járásokon belül. Ezen változások számottevő része érthetően pozitív előjelekkel is rendelkezett. Több településünk kétségtelenül jelentős számbeli és gazdasági gyarapodást mutatott fel ebben a csaknem fél évszázadban. De látnunk kell, hogy a magyar közigazgatás, a magyar városfejlődés minden kétségtelen gondjai ellenére még a két háború között is európai szintű volt. A majdan elkészülő elemzések és értékelések minden bizonnyal ki fognak térni arra is, hogy a szerves fejlődésen átmenő, szerencsésebbnek mondható európai városok, települések hozzánk képest mely területeken mutattak fel ez idő alatt újabb, és a jövőt is megalapozó eredményeket. Mely téren találhatók azokban olyan új képződmények, amelyeket nekünk a ránk kényszerített kitérő miatt sajnálatosan nélkülöznünk kell, vagy jelentős áldozatok árán kell majd sürgősen pótolnunk. Záró gondolatsorként célszerű utalni az alábbiakra: több mint elgondolkodtató, hogy a magyar közigazgatás reformja II. Józseftől, tehát több mint két évszázad óta napirenden van. Többen és csaknem elkeseredetten hangoztatták, hogy minden tényleges fejlődésünknek fundamentuma egy korszerű, hatékony és olcsó közigazgatás megteremtése. Ezek ismeretében szinte tragédia, miként ez idő alatt többen, sőt sokan rámutattak, hogy e két évszázad folyamán legtöbbször kisszerű és szűk csoportérdekek miatt ismételten politikai térre sodorták az alapvetően szakmai és közigazgatási teendőket. Több mint elkeserítő, hogy bár jeles, sőt kiváló szakembereink sora időről időre a kor követelményeinek megfelelő megoldásokat vázolt fel, tett csaknem kifogástalan előmunkálatokat a döntéshozók asztalára, ők mégis az ország igen súlyos, sokszor pedig mérhetetlen anyagi és egyéb kárait, veszteségeit sőt szenvedéseit teljességgel figyelmen kívül hagyva újból és újból megtorpedózták a szakszerű és minden tekintetben ésszerű, már közép távon is gazdaságos reformokat. Aligha van a magyar közéletnek még egy olyan területe, amelyen belül annyi vétkes mulasztást követtek volna el a politikusaink, mint itt. Fátumszerűnek látszik, hogy társadalmi és politikai rendszerek elég gyakori váltakozásai, sőt a XX. század sajnálatos kataklizmái sem voltak elegendők ahhoz, hogy e téren az alapvető változások előkészítése és főleg azok végrehajtása megtörténhessen. Pedig ezek megoldatlansága régen is, most is komoly kerékkötője az országi gazdasági, kulturális, egészségügyi, szellemi stb. fejlődésének.