Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

A törvény megalkotói alapvető változást reméltek a tanácsok államhatalmi munkájának javítása terén, és bíztak abban, hogy adminisztratív módon meg tudják teremteni a tanácsok és a tömegek egészségesebb kapcsolatait. A következő évek bőségesen dokumentálták, mennyire voltak megalapozottak ezek a prognózisok. Az 1954-es törvényerejű rendelet gondoskodott a községgé szervezésről is. Ugyanis egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a koalíciós években létrehozott kisközségek egy része nem igazán életképes, működtetésük pedig mind több gondot jelent.

191 Ehhez a rendelethez is kapcsolódik a korábbiakhoz képest egy kisebb mérvű visszalépés. Ujabb községek létrehozásának alapvető feltételévé tették ugyan- is, hogy a községgé szerveződő lakotthely (tanyaközpont) mintegy 5000 kat. hold. területű és kb. 1500 lakosú legyen, lehetőleg zárt települési formával rendelkezzék, és ne legyen hozzá 5 kilóméternél közelebb más település.

192 Számottevő változást tapasztalunk a városokkal kapcsolatosan is. Ennek egyik megnyilatkozása az volt, hogy 1954-ben az elnöki Tanács Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged városokat megyei jogú városok rangjára emelte, és ezeket az Elnöki Tanács irányítása alá helyezte. A járások 1950-ben végrehajtott átszabása sem bírt ki még fél évtizedet sem. Még "fent" is nyilvánvalóvá vált, hogy megyénken belül pl. a kunszentmiklósi járás aránytalanul kicsi a többihez képest, és működésében is zavarok jelentkeztek. Ezért egyesítették a dunavecsei járással. így tehát a kunszentmiklósi járás 1956 január végén megszűnt oly módon, hogy Fülöpszállást saját kérésére a kiskőrösi járáshoz csatolták, az összes többi település pedig a dunavecsei járáshoz került. Dunapataj és Ordas községeket viszont ezzel egyidőben a dunavecsei járásból a kalocsai járáshoz tették át. A járási székhely azért maradt Dunavecsén, mivel a felmérések szerint Dunavecse ekkor is rendelkezett megfelelő helyiségekkel, melyek lehetővé tették a járási székhely működését, Kunszentmiklóson viszont csak újabb beruházások révén lehetett volna ezt elérni.

193 Eközben a megyék területi reformja ismét a nagypolitika szintjére került. Legalábbis ezt jelezte az a tény, hogy 1955-ben létrehozták a Területszevezési Kormánybizottságot, amelynek azt jelölték meg feladatául, hogy készítsen elő olyan tervezetet, amely alapján az országgyűlés dönthet az igazgatási területi reform ügyében. "Az alapvető elv az volt, hogy nagyobb mértékben csökkenteni kell a megyék számát, ennek megfelelően csökkenteni kell a járások számát ... meg kell szüntetni a ismerték fel azt, hogy a helyi tanácsok mint a proletárdiktatúra államának helyi szervei, a demokratikus centralizmus érvényesítésével valósítják meg a legszélesebb és legmélyebb demokráciát." BEÉR János, 1962. 223-233. Az akkori törvényhozási mechanizmusnak megfelelően érdemi vita a törvény fölött nem alakulhatott ki. Polgári viszonyok között hónapok sőt évek kellettek ilyen fontos törvény megfelelő kimunkálásához. A törvényt 1954. szeptember 20-án terjesztették be az országgyűlés elé, 21-én részleteesen ismertették azt, 22-én pedig elfogadták és 25-én ki is hirdették mint az 1954. évi X. törvényt. 1956 eseményei kellő értékítéletet mondtak többek között erről a törvényről is. 191 Megyénken belül a Dunántúlon és az ország északi részén tartóssá vált aprófalvak nem léteztek, az ezekkel kapcsolatos gondok itt eddig ismeretlenek voltak. 192 A témával kapcsolatos vita indítása során dr Kovacsics József rámutatott arra, hogy az önálló községek közül 11 -nek a lakossága nem éri el a 300-t, 124-nek a lakossága pedig 300 és 400 között van, 175-ben a lakosság meghaladja ugyan a 400-at, de nem éri el az 500-at. Magyaroszágos ekkor 310 olyan önálló tanács volt, amelynek hatásköre 500-nál csekélyebb számú lakosra terjedt ki. 193 BKMÖL XXIII. 2. 111/11/1955; ill. XXIII. l/a 28/1956. VB határozat.