Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után
a központosítást. Tehát a proletárdiktatúra nyílt bevezetése alkalmával egy ilyen módon szervezett intézményrendszer rendkívül jó szolgálatot tett céljaik elérésében, és ez jól alkalmazható lett a "demokratikus centralizmus" érvényesítése során. Egyébként ekkor vált sokak számára nyilvánvalóvá, milyen hihetetlen nehézségeket okozott volna az állampárt számára, ha néhány évvel korábban kiépül a városok, községek és a városmegyék társadalmilag jól beágyazott önkormányzati rendszere. A tanácsrendszer létrejöttét néhány reformmal kötötték össze. Az aránytalanul kis megyéket megszüntették, és mint már száz év óta annyiszor tervezték, végül Pest megyét valóban két részre osztották. így a megnagyobbított Budapest mellett 19 megyére oszlott az ország területe. 155 A reform alapján kétségtelenül számottevően mérséklődött a megyék között az a nagy aránytalanság, amely a korábbi évszázad magyar közigazgatását nemcsak jellemezte, hanem sok tekintetben bénította is. Bár az ezirányú reformok hasznossága kétségtelen volt, valójában az történt, hogy több igen komoly aránytalanságot és anachronizmust átmentettek az új megyehálózatba is. A legkisebb megye (Komárom) nem egészen harmada lett a legnagyobb területű megyének (Bács-Kiskun). Az viszont kétségtelen, hogy az egyes megyék lélekszáma között valamivel csökkent a korábbi igen nagy különbség, de itt is több esetben fellelhető, hogy a legnépesebb megyékben háromszor annyian éltek mint a legcsekélyebb lakosú megyékben. Tekintettel arra, hogy a járások beosztása több esetben még kirívóbb hiányosságokat mutatott mint amilyeneket a megyéknél tapasztalhattunk, ezek átszabása ugyancsak elkerülhetetlenné vált. Nem egyedülálló volt pl. az érsekcsanádiak esete, akik hivatalos ügyeik elintézése végett járásuk székhelyére, Kalocsára csak úgy tudtak eljutni, hogy gyalog vagy kocsival Bajára mentek, majd Bácsalmás, Kiskunhalas és Kiskőrös érintésével, tehát négy másik járási székhelyen át tudtak Kalocsára érkezni 136 km megtétele után. 156 A tanácsrendszer kialakítása során az átszervezés egyik leginkább feltűnő vonása az lett, hogy a járások szerepét, hatáskörét erőteljesen megnövelték a városok rovására. E mögött kétségtelenül fellelhető a városok polgáraival és értelmiségével szembeni gyanakvás, bizalmatlanság. A közigazgatás átszervezésének gyakorlati végrehajtását egyébként két menetben tették meg. Az első lépésre 1950. február 1-én került sor, amikor tíz megyében valósult meg az új rendezés. A többi megyében március 16-án álltak át. 157 1950 áprilisában pedig a járások átfogó rendezése történt meg. 158 Az országban a járások 155 4343/1949. (XII. 14.) M. T. sz. rendelet alapján. 156 Ezek a reformok csak a leginkább kirívó eseteket számolták fel, igazán átgondolt rendezésre ezúttal sem került sor. 157 5201/4/11. - 1/1950. (I. 29.) B. M. sz. r., illetve 5201(11/11. - 1/1950. (III. 12.) B. M. sz. r. alapján. A munkálatok kapcsán az az elv érvényesült, hogy csak a legszükségesebb módosításokat szabad végrehajtani a lehető legkisebb változtatásokkal, hogy a proletárdiktatúra kiépítése során újabb gondokat se az államapparátus, se a helyi közigazgatás számára ne okozzanak. Előbb Pest, Bács-Kiskun, Nógrád, Fejér, Vas, Somogy, Baranya, Tolna, Szolnok és Heves megye területén hajtották végre a változásokat, március 16-tól a többi megyében. 158 144/1950. (V. 20.) M. T. sz. r. Ez a rendelet megyénként megállapította a járásokat és az egyes járásokon belül a kis- és nagyközségeket. Ez az eljárás került minden radikális megoldást, így a korábbi szélsőségek mérséklése is viszonylag szerény mértékben sikerült.
