Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ÖSSZEFOGLALÓK

Ezen a helyzeten szeretett volna változtatni a városi tanács, amikor 1785-ben kezdeményezte a birtokok egy tagba történő összevonását. A birtokosok egy része azonban nem egyezett ebbe bele, hanem harcba szállt a kialakult viszonyok megőrzéséért. A fő érvük az volt, hogy a határ nem egyforma minőségű földből áll. Vannak gazdagon termő területek, de vannak rosszul termő, sőt terméketlen részek is, nem beszélve arról, hogy a határ egy részét rendszeresen elönti a víz. A tagosítást szorgalmazók 1793-ban a Jászkun Kerület bíróságán pert indítottak a tagosítást ellenzők ellen. A perkezdő beadvány szerint kb. 330 birtokosból 28-an ellenezték a tagosítást. Dómján István kecskeméti ügyvéd segítségével még egy évtizednél tovább sikerült elodázniuk a tagosítást megtörténtét, és a per során kiderült az is, hogy az ellenzők száma jóval több, száz fölötti volt. A cikk közli a Dómján István hagytékában megmaradt peres iratokat, amelyek nagyon sokat elárulnak az akkori emberek életéről és gondolkodásmódjáról, továbbá a birtokosok közötti és a birtokosok és a nincstelenek közötti ellentétekről. A cikk terjedelmének nagyobb részét az a forrásközlés teszi ki. A tagosítási ügy 1806-ban vett új lendületet, amikor a felperesek letették a pert és egyidejűleg újat kezdtek céljaik megvalósítása érdekében, ebben a perben 1810ben a felperesek számára kedvező végítélet született. A régóta tervezett munka így 1811 közepén megkezdődhetett, 1813. május 2-án pedig le is zárult. BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás A tanulmány 1796-tól 1859-ig tekinti át Lengyel Miklós és Varantsits István leszármazottainak hagyatéki pereit. A két dunántúli nemesi család kapcsolatai Somogy vármegyétől Bihar vármegyéig behálózták a korabeli Magyarországot, s számos nemesi családot érintettek. A peranyag feldolgozása módszertanilag is példát ad arra, hogy egy egyedi hagyatéki irateggyüttes feldolgozásán kersztül milyen szerteágazó családtörténeti és gazdaságtörténeti ismeretekhez juthat a kutató. A szerző összeveti a dunántúli és bihari birtokok gazdaságtörténeti vagyonjogi vonatkozásait. Elemzi és szemlélteti a korszak köznemesi rétegének gazdaságitársadalmi helyzetét, kapcsolatrendszerét, mentalitását és életmódját. A birtokjogi viták érintik Somogy, Zala, Baranya, Pest és Bihar vármegyéket s a tanulmányt kiegészítő családfán feltüntetett családokat, személyeket. A peranyag feldolgozását, néhány a további kutatást ösztönző forrás betűhív közlése zárja.