Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ÖSSZEFOGLALÓK

gyenge iskolai előképzettsége, az osztályismétlések, a gyakori iskolaváltoztatások, a mindennapi tankötelesek sorából kinőtt 12-15 éves leányok oktatásának megoldatlansága, a hiányzások büntetése. A városi tanács csak 1888-tól alkalmazta a hiányzókra az 1868. évi 38. törvény 4.§-ában előírt fokozatos büntetéseket. Ám azt is csak a beiratkozott tanulók szüleivel szemben, a be sem íratkozottakat figyelmen kívül hagyta. A felvázolt kép nem teljes, mert a város életében fontos szerepet játszó, 1879től a ciszterciek kezében lévő gimnáziumban és az 1870-ben felállított állami tanítóképzőben folyó munkáról nincsenek benne adatok, ível ezek figyelemmel kísérése nem tartozott a tanfelügyelő hatáskörébe. A kép azért sem lehet teljes, mert a tanfelügyelői jelentések minden részletességük ellenére is sablonosak, csak bizonyos adatokra térnek ki. Ráadásul sem a tanfelügyelői jelentések, sem a részletes statisztikai adatokat tartalmazó tanügyi összesítők nem maradtak meg hiánytalanul. A kialakult kép más források felhasználásával kiegészíthető és árnyalható, de így is jó képet ad a bajai oktatási intézményekben 1876-1890 közti időben folyó munkáról. ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének ma már kiterjedt szakirodalma van. A vidéki események iránt érdeklődök tájékozódási lehetőségei azonban még sok esetben korlátozottak. A forradalom célja, valamint az események láncolata Budapesten és vidéken is azonos volt. A szerző a tanulmányban jelzi ezeket a hasonlóságokat, ugyanakkor az eltéréseknek is figyelmet szentel. A kecskeméti események is, mint vidéken általában, néhány napos fáziskéséssel indultak meg a fővároshoz képest. A sztálinista hatalom képviselői ebben az időszakban intenzíven készültek az esetleges megmozdulások elfojtására. A későbbi felkelők és forradalmárok számára az első három nap a kivárás és a tájékozódás időszaka volt. A kezdődő tüntetések, majd a kirobbanó felkelés polarizálta a hatalom helyi képviselőit. Egy részük politikai megoldást keresett, őket a kommunista párt megyei vezetője képviselte. A katonai vezetők a fegyveres megoldás hívei voltak. A tanulmány szerzője a szűkös források által behatárolt kereteken belül igyekszik követni azt a folyamatot, melynek során a megyei tanács vezetője felmérte az erőviszonyokat, és a militáns szárnyhoz csatlakozott. Ezután a megyei védelmi bizottság a felkelés katonai leverése mellett döntött, és kegyetlen eszközöket vetett be az ellenállás felszámolására. A hatalom rövid, de annál kíméletlenebb harcban október 28-a reggelén győzött.