Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás

Az adósság a Beöthy fiúkra szállt, ezért Miskolczy Istvánnak már őket kellett perelnie. A hagyatéki eljárások azonban hasonlóan hosszadalmasak voltak mint az adóssági perek. Miskolczy, hogy mégis biztosítékot szerezzen az elhunyt által felvett kölcsönök visszafizetésére, követelésének értékéig bíróilag letiltatta a Beöthy fiúk anyjuk utáni örökségéből , a Pest vármegyei Nagyabonyban levő részjószágot. Csakhogy ez ellen, Beöthy Sándor, aki ekkor éppen királyi ítélőmester volt, azonnal tiltakozott és bebizonyította, hogy ő ezt a birtokrészt már korábban törvényes úton megvásárolta és mint becsületes vevő a vállalt fizetési kötelezettséget testvérei: Kálmán és Vince felé teljesíti. Az adósság behajtását még kilátástalanabbá tette az a tény, hogy időközben 1831. szeptember 24-én - Pest vármegye kisgyűlésétől újabb hitelező kérte a kisgyűlés közreműködését egy másik adósság behajtására. A hitelező, Szabó Elek 6000 vft tartozást követelt Baranyai Borbálán, s e követelésre Pest vármegye bírói zár alá vette az özvegy Pesten és Abonyban található értékeit. Az abonyi birtokot ekkor, Néppel Antal bérelte évi 7000 vft-ért. Az özvegy 1831. novemberében bekövetkezett halálakor tehát minden hagyatéka törvényesen a hitelezőit illette volna. Ennek ellenére az ingó javait örökösei szétosztották egymás között. Az abonyi birtokrészre pedig Beöthy Sándor igazolta törvényes tulajdonjogát. A hitelezőknek az özvegy értékeiből semmi nem maradt. Miskolczy István csak az örökösöktől követelhette az adósság visszafizetését. Az ítélet Miskolczynak kedvezett, s bár Pest vármegyében mondták ki, Bihar vármegye közegeire várt a feladat, hogy a meghozott bírói ítéletnek érvényt szerezzen. 1837 augusztus 20-án, Tisza Lajos Bihar vármegye alispánja kitűzte a végrehajtást: 1837. november 6-ra Hencidára. A végrehajtáskor Beöthy Kálmán és Vince, úgy is mint a többi Beöthy örökösök megbízottai, felajánlották az adósság törlesztésbe a Somogy vármegyei Hedrahelyből anyai örökségüket, azzal a megszorítással, hogy ha a Hedrahelyen levő örökrész értéke nem fedezné az adósságot akkor hencidai saját vagyonukkal felelnek. Az 1837-ben még mindig osztatlan közös birtokként kezelt hajdani, Vrantsis Pál utáni, Baranyaiakat illető örökrészt 1823-óta, Igmándi Antal árendátor használta. Igmándi saját költségeinek levonása után ki is fizetett a Beöthyeknek 1839. november 23-ig 1766 ft 40 xr.-t ami természetesen nem volt elég a 14.308 ft adósság fedezésére. A Beöthy örökösök ekkor felkérték Beöthy Kálmánt az örökség mibenlétének tisztázására és eladására. Az eladással Kálmán, Szokolay Dánielt bízta meg. Szokolayt a hedrahelyi rész bérlője, Igmándi és a bérleten kívüli terület birtokosa, Festetics is várakozásra kérte, majd Festetics csekély foglalóval elővásárlási jogát is biztosította. Az adósság visszafizetését a hedrahelyi részbirtokért kapott pénz nem fedezte, de a tartozás 9316 vft 42 xr-ra lecsökkent. Ezt az összeget a három Beöthy fiúnak: Vincének, Kálmánnak és Lajosnak egyenlő arányban kellett volna visszafizetni.