Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
munkástanács vezetői körbejárták a nagyobb üzemeket. Egyrészt ellenőrizték, hogy fognak-e sztrájkolni, másrészt pedig értesítették a sztrájkról esetleg még nem tudó üzemeket. Először az Autóbusz Vállalathoz mentek. Itt Kökény József segítségével egy kocsit szerezteka TEFU-tól. Az autóval jött Király Kálmán, az ottani munkástanács elnök és Szabó Zoltán is. Ezzel körbejárták a vállalatokat és üzemeket. A Kinizsi Konzervgyárban Horváth Imre munkástanács-tagnak szóltak, az AKK-ban Pullay val 10 óra felé tárgyaltak, a Gépgyárban a munkástanács elnökhelyettesével, a Piarista Gimnáziumban egy Barta nevü tanárral - akinek a megkeresését Pullay javasolta, szorgalmazva a pedagógusok értesítését is - a Barneválnál Benke Ferenc MT-elnökkel, a Lakatosipari vállalatnál Bíró Sándorral beszéltek az azonnali sztrájkról és tüntetésről. Reggel a konzervgyárba szovjet páncélkocsi jött ellenőrizni, hogy dolgoznak-e a munkások. Itt Homoki szervezte a tüntetést, a sztrájkra és a Kossuth-szoborhoz vonulásra buzdította őket. Ennek eredményeképpen a munkások csoportosan kezdtek el távozni, és Erdélyi igazgató sem tudta őket visszatartani. 298 Jártak a pályafenntartási telepen és a főnökségen. A fűtőháznál Ferencz Béla az állomás katonai parancsnokának, Sófalvi hadnagynak jelentette be a tüntetést. Az üzletek zöme zárva volt. Fél 11-kor egy 30-40 főből álló csoportosulás keletkezett a Kossuth-szobornál. Egy lány elszavalta a Nemzeti dalt, elhangzott a Himnusz és a Szózat. 300 Néhány beszéd is elhangzott, Pullay Béla is szólt a tüntetőkhöz. 301 Aztán körülbelül 500 fő elindult a MÁV állomás felé. A hamarosan 3-4000 fősre duzzadó tömeg a Rákóczi utcán vonulva Kossuth-nótákat énekelt. Az első sorban mentek a kecskeméti munkástanácsok vezetői. A Rákóczi utca végén a menet megfordult, és ismét a főtérre vonultak a tüntetők. A teljesen békés jellegű felvonulás körülbelül két óráig tartott. Egy 100-150 főből álló csoportosulás a Kinizsi Konzervgyárba ment, ahol az ottaniakat leállásra szólították fel. Azután ismét felvonultak a Rákóczi utcán. A karhatalmi szervek feloszlatásukra indultak, három szovjet tank is megjelent. Az egyik karhatalmista csoport például a Városháza udvaráról rontott a tüntetőkre, akik azonban nem hátráltak meg, hanem visszaszorították oda őket. Ezután dördültek el a fegyverek, lőttek a karhatalmisták, és a szovjet tankok is tüzet nyitottak a levegőbe. Erre az emberek szétszéledtek, majd kis csoportokban újra összeverődtek. A tüntetők között sok diák és pedagógus is volt. A kijárási tilalom kezdetét 22 óra helyett 18 órára tette a hatalom. Két személyt letartóztattak. Másnap kinyitottak az élelmiszerüzletek, de hamarosan be is zártak. A két konzervgyárban reggel felvették a munkát, de még délelőtt leálltak. Fél tíz táján ismét összejött a téren egy 400-500 fős tömeg, mire megjelent a rendőrség, a honvédség, a karhatalom és a szovjetek. Sortűzzel oszlatták fel a tömeget. Ekkor halt meg egy eltévedt golyótól Szabó János, a városi tanács egyik osztályvezetője, aki a pártbizottság erkélyén állt. Eletét vagy egy szovjet sorozat, vagy egy karhatalmista 298 OSZK 412. 12 B 1157/1957. Pullay Béla és társai pere. 299 OSZK 412. 12 B 948/1957. (1456/1957) Ferencz Béla és Bogdány Károly pere. 300 KAJÁRI Erzsébet szerk. 1996.1. kötet, 483., 501. és 527. 301 Életinterjú Pullay Bélával. A BKMÖL tulajdonában.
