Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

Tekintettel arra, hogy még az igen mérsékeltnek nevezhető közigazgatási reformtörekvések is sorra nagy ellenállással találkoztak a parlamentben, és e kudarcoknak negatív hatása szükségszerűen jelentkezett. A közigazgatás szakemberei joggal állapították meg szakfolyóiratukban: "A közéletben sehol sem találkozunk olyan apátiával, mint a közigazgatás terén. Pedig a magyar állam egyetlen kormányzati vagy igazgatási ágában sincs a közigazgatás reformjánál előbbre való feladat. A többi ágazat meglevő kereteiben minden veszély nélkül évekig működhetik. Erejük és szervezetük belterjesebb kifejtésével a közviszonyok emelésére még mindig igen sokat hathatnak. De közigazgatásunk gyökeres reformálás nélkül képtelen nagy feladatainak megfelelni. A magyar állam nagy épületének fundamentumát annak közigazgatási szervezete képezi. Alapos fundamentum nélkül állandó épületet alkotni nem lehet".

76 hl Bács-Bodrog vármegye A kiegyezést követően tehát a magyar polgári államra hárult, hogy a közigazgatás terén a korábbi évszázadokban kialakult több súlyos lemaradást helyrehozzon. A gyors reformoknak a megyék többségében a járások beosztását is érinteniök kellett. Tekintettel arra, hogy Bács-Bodrog vármegye az ország második legnagyobb kiterjedésű, és népességét tekintve is az elsők között volt, közigazgatásának megjavítása érdekében járási beosztását át kellett alakítani. Bár a járások éppúgy hosszú történelmi fejlődés eredményeként jöttek létre mint a megyék, közöttük mégis van számottevő különbség. A nemesi vármegyék elsődlegesen nem mint közigazgatási egységek működtek, hanem a helyi nemesség önkormányzati szervezete volt, a járások létrejöttének elsődleges oka a bírói és az igazgatási feladatok ellátása lett, és nem rendelkeztek testülettel. Míg a későbbi évszázadokban az egyes megyék területét, összevonását az országgyűlés határozta meg, a járásoknak az egyes megyéken belüli számát, azok kiterjedését és határait maguk a megyék döntötték el.

77 Még az 1883: XV. tc. 16. §-a is a megyékre bízta a járások területének megállapítását, bár kifejezte azt a kívánságot, hogy "...ez alkalommal a járások területe és székhelye a járásbíróságok területével és székhelyével lehetőleg megegyezőleg állapítandó meg..." A rendi társadalom késői szakaszában a szolgabírók elsődlegesen a jobbágyfalvak és a mezővárosok igazgatását és jogszolgáltatását ellenőrizték, és a polgári korban is a községek működésének irányítása, ellenőrzése volt a feladatuk. 1873-ban Bács-Bodrog megyében az alábbi járásokkal találkozunk:

78 1. Szántovai járás, 2. politikusainak ideálját". Az ellenzék azonban "Az ezer év óta épült intézményeink egyik sarkkövének" tekintette a megyéket, és ezek elpusztítását látta a kormány törvényjavaslatában. Képviselői elismerték ugyan, hogy a megyei igazgatás jónak, sőt még csak kielégítőnek sem nevezhető, ennek okát azonban éppen az előző másfél évtized reformjaiban látta, amelyek a történelmi fejlődés eredményeként létrejött megyerendszer eltiprására irányult véleményük szerint. HENCZ Aurél, 1973. 157-158. 76 HENCZ Aurél, 1973. 172. 77 Évszázadokon át a legtöbb megyében négy járást tartottak indokoltnak. KOLOZSVÁRI Vilmos SZAMEL Lajos, 1950. 451-452. 78 A magyar korona országainak helységnévtára, 1873. 80.