Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

megreformált formában a feudális vármegyét kívánta továbbra is megmenteni. Ha tervük sikerült volna, akkor hosszú időre a régi vármegyei harcokban edzett nemesi családok szúk köre sajátította volna ki a magyar közélet minden fontosabb területét a maga számára. Ebben az esetben a városok és a falvak lakosai, a létszámában gyorsan növekvő polgárság, az árutermelő parasztság és a mind jelentősebbé váló értelmiség a magyar közélet különféle területein továbbra is legfeljebb csak másodhegedűs szerephez juthatott volna. A másik csoport a polgári állam, a polgári közigazgatás igényeit, követelményeit tartotta szem előtt, figyelembe véve bizonyos keretek között a történelmi előzményeket is. Ez utóbbi, bár a kor követelményeinek megfelelőbb, és sok évtizedre előre tekintő programot dolgozott ki és képviselt következetesen, az elhúzódó országgyűlési harcok során több területen súlyos kompromiszszumokra kényszerült.

56 Elkerülhetetlen meghátrálásuk valójában vereséggel ért fel, amely rendkívül súlyos következményekkel járt, és amelyekkel azután a magyar közigazgatás több téren egy évszázadon át küszködött, és a megismétlődő harcok ellenére nem egytől máig sem tudott megszabadulni. Az egykori nemesi vármegyének a törvényhozásban biztosított lehetőségeit jogilag valójában már 1848-ban felszámolták. Az 1869: 4. tc. pedig a megye területén a bíráskodásban élvezett kiváltságait szüntette meg, így csak a közigazgatásból menthetett át valamit az előző évszázadok gyakorlatából. Ezért teljességgel érthető a reformok körül kialakult politikai összecsapások rendkívüli hevessége.

57 A több évre kiterjedő vita egyik szakaszát az 1870: 42. tc. zárta le. A törvény átvette az egykori abszolutizmus idején bevezetett virilizmust a községi pátensből.

58 Egyszerűsítette viszont az adminisztráció munkáját az a javaslat, amely csökkentette a választási cenzust és összekapcsolta az országgyűlési és helyi választások feltételeit, számottevően bővítette a polgármesterek jogkörét.

59 Ugyanakkor tudatosan növelte a javaslat a közigazgatásban működő tisztviselők felelősségét.

60 A hatékonyság érdekében pontosabban meghatározták a főispán jogkörét is, amely kiterjedt a törvényhatósági jogú városokra is.

61 56 Bár nem kétséges, hogy a kiegyezést követő közjogi és közigazgatási reformok igen súlyos kompromisszumokkal zárultak, kétséget kizáróan polgári közigazgatásról beszélhetünk Magyarországon. Nyugat-Európával történő összehasonlítások is sorra ezt igazolják. Franciaország, Németország, Olaszország berendezkedése nem demokratikusabb mint Magyarországé. Csak Belgium és Hollandia, valamint a Skandináv államok azok, ahol szélesebb körű a közigazgatási és az országgyűlési választójog. Még a példaként gyakorta emlegetett Angliában is a grófságokban csaknem a század végéig fennmaradt a helyi arisztokrácia túlnyomó befolyása a helyi igazgatásban. Tehát európai nézőpontból vizsgálva az 1867-1870 közötti magyar közigazgatás egyike volt földrészünk haladó igazgatási szisztémáinak. SARLÓS Béla, 1981. 284-288. 57 A legjelentősebb előterjesztések közül Tisza Kálmán igen konzervatív reformtervét, Szentkirályi Móric és Kossuth elképzelését érdemes kiemelni. A törvényhatóságok is külön felterjesztést vittek az országgyűlésre. CSIZMADIA Andor, 1976. 106-118. 58 A javaslat szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak fele a legnagyobb adófizetők közül került ki. Ez a megyéken belül a földbirtokos nemesség túlsúlyát biztosította. A községekben pedig még lehetetlenebb állapotokat eredményezett. 59 Korábban a polgármester alig volt több mint első az egyenlőek között. A szabad királyi városokban a tanács adminisztrált, a kormányrendeletekről pedig a törvényhatóság maga rendelkezett. 60 Ez kiterjedt az anyagi felelősségre, a törvények és rendelkezések megszegésére és hanyag kezelésére, valamint a mulasztásból eredő vétségekre egyaránt. 61 Ezt korábban az 1723: 56. tc. szabályozta, amely szerint a főispán a megyék kormányzói voltak, akikre "a közigazgatási és közügyek, valamint az igazságszolgáltatás gondjai" voltak bízva. Most a