Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története

szovjet tiszti klub elé vonult, hogy arról is eltávolítsa a vörös csillagot és a vörös zászlót. A többség viszont a börtön elé ment, hogy a politikai foglyokat és az egyszerű elítélteket kiszabadítsa. A szovjet tiszti klubnál a tömeg követelte az idegen jelképek levételét, de az ott lévő szovjet tisztek megtagadták, sőt arra az esetre, ha a tömeg megkísérelné ezt, fegyverhasználatot helyeztek kilátásba. Erre az emberek a magyar zászló kitűzését kérték, amihez a szovjetek hozzá is járultak, így a szovjet tiszti klub homlokzatára is felkerült a nemzeti lobogó. Ezután az itt lévők csatlakoztak a börtönnél lévő társaikhoz. A tömeg élén, az elsők között állt a totózó vezetője, a Kiskereskedelmi Vállalat könyvelője, valamint Csajányi György színész.

66 A börtönt 6 tiszttel és 16 honvéddel erősítette meg Gyurkó azzal a feladattal, hogy akadályozzák meg a rabok kiszabadítását. Az erősítés parancsnoka és a börtön őrparancsnoka hozzálátott a védelem megszervezéséhez, tájékozódtak az erőviszonyokról, feltérképezték a börtön gyenge pontjait. Közben egy küldött érkezett a tüntetőktől és követelte a politikai foglyok szabadon bocsátását. A börtönőrök felismerték, hogy volt már elítélve, és letartóztatták. A tömeg ezután egyszerre kezdte a börtön mindhárom bejáratát ostromolni, mire a börtönparancsnok felhívta a megyei ügyészséget, és utasítást kért. Azt a parancsot kapta, hogy engedje ki a politikai foglyokat, és ne lőjön. Ezt az utasítást a BM Megyei Főosztály vezetője is megerősítette. A tömeg közé a katonák közben könnyfakasztó gránátokat dobáltak, melyeket az emberek visszadobáltak, ezért az őrségnek be kellett húzódnia a folyosóra. Szommer hadnagy az udvari kapunál vízfecskendővel próbálta visszatartani a tömeget. Ez azonban csak néhány percig sikerült, hamarosan mindhárom bejáraton egyszerre tódultak be az emberek, behatolva az udvarra és a folyosókra. A fegyőrök egy része már korábban átöltözött civilbe, most fegyvereiket eldobálva elvegyültek a tömegben, másik részük pedig kinyitotta a fogdákat. Ebben a helyzetben az ott lévő katonáknak is tarthatatlanná vált a helyzetük, és elmenekültek. Meg kell jegyezni, hogy a katonaság tüzet akart nyitni, amire azért nem került sor, mert a börtönparancsnok főhadnagy megakadályozta ezt, mégpedig Arany László, az ávó megyei vezetőjének utasítására. Gyurkó később megvádolta a börtön parancsnokát, hogy saját felelősségére engedte ki az összes elítéltet. A megyei főügyészség kimutatása szerint 135-en szabadultak ki ekkor.

67 Gyurkó további erősítést is küldött a börtön védelmére a 19. gépesített ezredtől. A zászlóaljat Szentkirályi Frigyes alezredes vezette a börtön Mátyási utcai bejáratához. A tömeg körbevette a katonaságot, éltette a honvédeket, Szentkirályi és a szintén odaérkező Karácsonyi István ügyész csillapítani próbálta az embereket. Szentkirályi beszédet is tartott, melyben taglalta, hogy helyes a politikai foglyok kiszabadítása, azonban a köztörvényes elítéltek és közönséges gyilkosok kiengedése nagyon veszélyes. Karácsonyi ügyész ekkor közölte az alezredessel, hogy elkésett, mindez már megtörtént. Szentkirályi ekkor a főbejárathoz vonult, ahol meggyőződött minderről, és elvonult a tiszti klubhoz. Innen jelentette a történteket a hadtest parancsnoknak, aki a klub védelmére rendelte az egységet. 66 PN 46. évf. 249. sz. (1991. október 24.) 9. 67 BKMÖL XXV.71. A Kecskeméti Megyei Főügyészség iratai. 1955- 964. Igazgatási iratok 1957. szn. irat.