Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

katolikus iskolákhoz, a tornát itt sem az előírtak szerint tanították, és az izraelita felekezeti iskolák sem rendelkeztek elegendő tanszerrel. A hitközségi elemi fiú- és leánynépiskola, valamint a polgári iskola tanulói közösen használták a tanszereket, ami gyakorta okozott időveszteséget az órákon. A többi felekezethez (ágostai evangélikus, református evangélikus, görögkeleti) tartozó népiskolák a tanulók csekély száma miatt a római katolikus és az izraelita felekezetek iskoláihoz képest jelentéktelenek voltak. Ezek mindegyike egytantermes, egytanítós iskola 1-4. vagy 1-6. összevont osztályokkal, 60 fő alatti tanulói létszámmal. Közülük célszerű épülettel és tanteremmel csupán az ágostai evangélikus elemi népiskola rendelkezett. Az evangélikus református elemi népiskola tanulói alacsony és szűk tanteremben szorongtak, mert a hitközség szűkös anyagi helyzete nem tette lehetővé annak átépítését. A helyzet súlyosságát mi sem jellemzi pontosabban, mint hogy 1886-ban a 7x4 méteres tanteremben, ahol csak 28 gyermeket lett volna szabad tanítani, 52 gyermek zsúfolódott össze! Emiatt a tanteremben nagy volt a hőség, amin úgy enyhítettek, hogy a gyermekek tanítás közben kimehettek pihenőre az udvarra. A felállított községi iskoláknak, az iparostanoncis-kolának és az alsó fokú kereskedelmi iskolának az iparos- és kereskedőtanoncok képzését kellett volna megoldania. Bár már 1878-ban felmerült az a gondolat, hogy az ún. rajziskolát az ismétlő, illetve az ipariskolával szoros kapcsolatba kellene hozni, az állandó iparostanonc-iskola felállítására mégis csak 1883. január 7-én, a kereskedőtanulók iskolájának a megnyitására pedig 1883. január 2-án került sor. A két iskola 1884-ben egységes irányítás alá került. Az ipariskola egy előkészítőből és az első osztályból állt a megnyitáskor. 1885ben azonban már a 3. osztálya is működött. Az igen magas tanulói létszám (1883ban 402 fő) mellett az oktatást a sok hiányzás, a tankönyvek és taneszközök hiánya is hátráltatta. Külön rajzterem felállítására, felszerelésére, valamint a tanításnak a rokon iparágak szerinti csoportosítására is nagy szükség lett volna. 1886-ban már van felszerelt rajzterem, amit mindkét iskola használ, de amely nem elegendő a tanulói létszám befogadására. Az ipar- és kereskedelmi iskola 1888-ban az újonnan megnyitott városi polgári iskolával közös igazgatás alá került. Mindhárom iskola igazgatója Heller Riahárd lett. Baján állami iskolaként a helyi állami tanítóképző gyakorló elemi népiskolája működött. Ez is egytantermes, egytanítós iskola volt, 1-4. összevont osztállyal. A magániskolák száma a vizsgált időszakban 2-3 volt a városban. Igen jellemző ezekre az iskolákra, hogy az iskolatulajdonosok a rájuk nézve is kötelező és betartandó tanterveket szabadon értelmezték és alkalmazták. Nitschner Janka például a női kézimunka és a házimunkák tanítására fordított elsősorban gondot, más tantárgyakra lényegesen kevesebbet. Grünwald István polgári iskolájában a számtant és a magyar nyelvet az előírt 4-4 óra helyett csak 3-3 órában tanították, a történelem helyett szabadkézi rajzot oktattak. A földrajzot sem a miniszteri tanterv szerint adták elő. A Baján kialakult gyakorlatnak megfelelően a magániskolák is általában bérelt, oktatásra alkalmatlan helyiségekben működtek. Rájuk is jellemző a hiányos felszereltség. A Stekler-féle középkereskedelmi iskola csak a legnélkülözhetetlenebb