Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

szüleivel szemben a pénzbírság alkalmazását rendelte el. A tanfelügyelő kifejezte abbeli reményét, miszerint ha ezt a szigort következetesen fogják alkalmazni, valósággá fog válni a pontos iskolalátogatás. Hivatalos látogatása alkalmával megvizsgálta az iskola ellen emelt panaszt, amely szerint az innen kikerülő tanulók nyelvtani ismeretei általában gyengék, olvasási tudásuk sok tekintetben hiányos, az írásban való jártasságuk is sok kívánnivalót hagy maga után, számtani és földrajzi ismereteik is ingadozók. Ennek a panasznak a jogosságát a tanítók is érezték, de ügy látták, hogy mindaddig, amíg nem történik gondoskodás a szorgalmi idő pontos betartásáról és a szükséges taneszközök nem állnak az iskola rendelkezésére, a legbuzgóbb törekvésük is hajótörést fog szenvedni. A látogatás alkalmával a szóban forgó iskola 3. osztályában Bács-Bodrog vármegye földrajzát még mindig egy régi beosztású térkép segítségével oktatták, Baja városról pedig egyáltalán nem volt térképük, holott a földrajzoktatásnak ez képezi a kiindulópontját. A tanfelügyelő szerint bénítólag hat az iskola életére az, hogy a tanítás egyöntetűségéről, a tanítás és a nevelés összehangolt vezetéséről olyannyira nem gondoskodtak, hogy például a nyelvtannál az egyes osztályokban egymástól eltérő elnevezésekkel, definíciókkal gyötrik a gyermekeket, ami természetesen az alaposság rovására megy. Kívánatosnak, sőt múlhatatlanul szükségesnek tartotta, hogy a tanítói testület egyöntetű eljárásra jusson, és szükségesnek találta a külterületi iskoláknak a belterületi iskolákkal való szerves kapcsolatba kerülését is. Erre azért lenne mielőbb szükség, mert a külterületi iskolák alsóbb osztályaiba járó tanulók közül néhányan belterületi iskolában folytatják a tanulmányaikat. Ez a tény mind pedagógiai, mind pedig didaktikai szempontból megköveteli, hogy a tanintézetek azonos eljárást kövessenek.

51 A tanfelügyelő 1890 májusában a központi római katolikus elemi fiúiskolát Berényi Dániel apátplébános, iskolaszéki elnök kíséretében ellenőrizte. Itt arról győződött meg, hogy a megüresedett tanítói állások betöltésekor az iskolánál működő tanítóknak felsőbb osztályokba történt áthelyezése nem hozta meg a kívánt eredményt. Ez a rendszer a tanfelügyelő szerint csak a legritkább esetben alkalmazható, mert ennek az az előfeltétele, hogy a tanintézetnél működő tanítók képzettsége és ügybuzgalma is azonos szinten álljon. Örömmel tapasztalta viszont, hogy a már több ízben sürgetett osztálynaplókat, amelyek az egyes tantárgyak óráról-órára szóló anyagának a bejegyzésére szolgálnak, az 1889/90-es tanévben pontosan vezették. Csak azt nehezményezte, hogy a formája nem felelt meg teljesen a célnak, mert a különféle anyagrészek címeit szorosan egymás után írták be, és ez igen megnehezítette a követett tanmenet elbírálását. Az iskola népessége a látogatáskor a következő képet mutatta: az 1. osztályba 71 tanuló járt, ebből jelen volt 52, a két 2. osztály közül az egyikbe 53 gyermek járt, a másikba 64. A látogatás napján tehát a 245 tanulóból 56 fő hiányzott. Ezt olyan