Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711
élelmet követelt, 24 Darvas Ferenc fóTiadbiztos pedig az Eger ostromára gyülekező' hadak részére vágók felhajtását sürgette, 25 majd pár nap múlva újabb 100 vágó, 200 köböl zab, 4000 kenyér és 30 fennálló szekér Eger alá küldését követelte. 26 A hadak által elvitt szekerek visszaküldését kérő városnak Andrássy István tábornok a szokásos semmitmondó választ adta: a károsultak jelentkezzenek nála, vagy fogják meg a tetteseket s vigyék hozzá. 27 Nyilván Kecskeméten is értesültek Tiszakürt sorsáról, melyet előbb a kurucok fosztottak ki, majd a rácok törtek rájuk, mégis élelmet kellett szállítaniuk Eger alá. 28 Úgy látszik, Kecskemétnek sikerült a fejedelemtől pátenst kieszközölni, amelyben megtiltja a hadaknak, hogy a várost a törvényes kivetésen kívül étel-, ital-, különösen borszolgáltatással és szekerezéssel terheljék. 29 Csakhogy senki nem tudta, hogy mi volt a „törvényes kivetés", a hadak pedig onnan és annyit vettek el, amennyire szükségük volt (vagy még többet is). Sőt, most már katonák állítását is követelték a várostól. 1704. február 22-én 224, majd március 628 főt írtak össze, akik „kurucságra álltak". 30 Ettől kezdve a város által kiállítandó katonaság száma állandó vita tárgya volt a fejedelemmel, Bercsényivel, Károlyival, Barkóczy Ferenccel és az illetékes főtisztekkel, főleg Berthóti Istvánnal (1704-1707 közt szolnoki kapitány), Csajági Jánossal (1710-ben töltötte be ugyanazt a tisztséget), és Sőtér Tamással (mint ezereskapitány úgyszólván mindvégig a Duna-Tisza közén szolgált). Ok mindig kévéseitek a kiállított katonák számát. Verebélyi Péter karabélyos kapitány pl. a hozzá küldött 500 főnyi katonaságot 600 főre parancsolta kiegészíteni, ezenkívül bort, élelmet és különböző edényeket kért. 31 Szolnokra 150 dolmányt, nadrágot és fekete süveget szállítottak. 32 1704 áprilisában pedig megjelentek a Dunánál Károlyi Sándor megvert hadai s átkelve elárasztották a körzetet, élelmet, ellátást, abrakot követelve. 33 Közben a város számos szekere Szolnokról szálfákat szállított a fejedelem táborára (Dunaordas-Solt körzete), de Vay Ádám paran24 Bady sánc, 1704. febr. 28. HORNYIK János, 1860-1866. IV.103-104. és BÁNKÚTI Imre, 1992-1994.1. 34. 25 Gyöngyös, 1704. márc. 10. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 34-35. 26 Gyöngyös, 1704. márc. 27. A három városhoz. BÁNKÚTI: 1992-1994. I. 36-37. 27 Nagykőrös, 1704. ápr. 2. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 1.37-38. 28 Tiszakürt, 1704. márc. 26. A község beadványa Rákóczihoz. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 35-36.. 29 Egri tábor, 1704. ápr. 10. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 293-296. 30 IVÁNYOSI-SZABO Tibor, 287-342. A katonaságra összeírtak vagyoni és társadalmi rétegződésének kimutatásával. 31 Tetétlen, 1704. márc. 1. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 285-286. 32 Szolnok, 1704. ápr. 6. KO V. 68. 33 A bomlásra Károlyi Önéletírása: „megindulván az hadakkal Pataj és Kecskemét felé, éjjel nappal oszlott az had, kiki hazája felé, csak mi magammal is alig maradtam Kecskeméten..." Az eseményekre, majd Dunaföldvár elvesztésére, s Rákóczi első intézkedéseire, pl. ágyúk vitelére a solti sáncba: BANKÚTI Imre, 1975/a. 126. sköv.
