Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

Szlávok Antifasiszta Frontja helyi képviselője abban megegyezett, hogy a sokácság nagyobb, s vagyonosabb része ellenzi a délszláv iskolát. A Front más vezetői és Brankov - aki szerint a Mohácson összeírt 1500-al szemben legalább 10 000 bunyevác él - viszont úgy vélte, ha a lakosság nem félne a kitelepítéstől, ha nem lenne megfélemlítve, akkor elég jelentkező lenne a nemzetiségi iskolába. Ehhez kapcsolódóan sok helyütt szóvá tették a tankönyvek hiányát is. Czinkotszky válaszában elismerve a kérés jogosságát, arra hívta föl a figyelmet, hogy a megfelelő számú, és színvonalú tankönyv biztosítása nem csak a nemzetiségi, de a magyartannyelvű iskolákban is nagy probléma. Ennek orvoslására azonban a kultusztárca megtette intézkedéseit, ezért némi türelmet kért az érintettektől. Nem lehetett azonban ilyen egyértelműen és határozottan állást foglalni azzal a váddal kapcsolatban, ami a nemzetiségi iskolákban tanító nem anyanyelvi tanárokkal szemben fogalmazódott meg. Altalános bizalmatlanság - nem elég demokratikus szelleműek, nem elég fölkészültek, nem bírják a "délszláv" nyelvet - nyilvánult meg velük szemben, de különösen sok kifogás, panasz fogalmazódott meg a sváb származásúak, illetve a Bácskából kiutasítottak működésével kapcsolatban. A kétségtelen hiányosságok, hibák ellenére nyilvánvaló volt azonban, hogy az 1200/1946. VKM rendelet végrehajtása egészében az előírtak szerint történt. Az érintettek ha nem is a korábban jelzett, vagy igényelt számban, de éltek az anyanyelvi oktatás lehetőségével. Annyi mindenesetre bizonyossá vált, hogy a Brankov által hangoztatottaknál jóval kedvezőbb a kép, és nem állja meg a helyét az az állítása, miszerint a délszláv nemzetiségűeknek egyáltalán nincs iskolája.

51 A bizottság a délszláv összeírás kapcsán súlyos törvénytelenséget szintén nem állapított meg. Mindkét fél elismerte, hogy mind az összeírás kihirdetése, mind az összeíró bizottságok összeállítása a rendelet értelmében történt, az összeíróbiztosok néhány kivételtől eltekintve sem pro, sem kontra nem befolyásolták a lakosságot. Ellenőrzőbiztosnak mindenütt alkalmazták a Szlávok Antifasiszta Frontja helyi képviselőit. Elégedetlenek voltak viszont - mind Brankov, mind a Szlávok Antifasiszta Frontja helyi vezetői - a nemzetiség bevallásával. Az anyanyelvi rovat adatai általában ugyanis megegyeztek a valósággal, a nemzetiségi rovat adatai azonban nem tükrözték a tényleges helyzetet. Katymáron például 1342-en vallották magukat bunyevác anyanyelvűnek, de csak 294-en

52 bunyevác nemzetiségűnek. Az arány a többi községben is 51 MOL Küm. Békeelőkészítő oszt. ir. IV./115. 52 A vegyesbizottság jelentésétől eltértek a KSH által közölt adatok. Eszerint Katymáron 1946-ban a 4850 főt kitevő összlakosságból 1342-en bunyevác anyanyelvűnek, és 788-