Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

követően - derül ki jelentésükből - előbb a község közigazgatási vezetőivel - polgármester, jegyző, bíró -, a tanügyi hatóság képviselőivel - iskolaigazgató, tanfelügyelő -, illetve a Szlávok Antifasiszta Frontja helyi vezetőivel tartottak megbeszélést. Ezt követően egy sebtében összehívott gyűlésen tájékoztatták a lakosságot a bizottság feladatáról, valamint meghallgatták az érintettek panaszait. A résztvevők száma az egyes községekben nagyon különböző volt. Természetesen függött ez az érintettek aktivitásától, de attól is, hogy a helyi közigazgatás vezetőit így általuk a lakosságot - tudta-e a bizottság előre értesíteni. Általában először Czinkotszky Jenő szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy a kormány a hazai kisebbségeket a magyarsággal teljesen egyenrangú állampolgárnak tekinti. Ez azonban nemcsak jogokat, de kötelezettségeket - a magyar államhoz való lojalitást, hűséget - is jelent a kisebbségek számára. Gazdasági vonatkozásban - a földreform végrehajtására utalt -, kulturális téren pedig az alig néhány hete bevezetett nemzetiségi népoktatás újraszabályozását, illetve részben a kulturális jogok mind teljesebb biztosításához kapcsolódó nemzetiségi összeírást említette. Ez utóbbi kapcsán megnyugtatóan leszögezte: "senkit azért, mert délszláv nemzetiségét bevallja, vagy bevallotta, semminemű bántódás /kitelepítés/ nem fenyeget".

48 Elismerte azonban, hogy e tekintetben a miniszterelnök megnyugtató szavai hatástalanok maradtak. Ezt követően Brankov méltatta a magyar kormány azon szándékát, ami a délszláv kisebbség jogainak biztosítására irányult. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kiadott rendeletek hatástalanok, eredménytelenek maradtak. Elsősorban az érintettek félelme, illetve a helyi közigazgatás vezetőinek ellenállása miatt. A gyűléseken elhangzott konkrét panaszok nem kimondottan a bizonyítható jogsérelmekről, a rendeleteknek a végre nem hajtásáról tanúskodtak, sokkal inkább az egymás ellen feszülő indulatokról. Arról, hogy a politikai, és gazdasági újrarendeződés kapcsán minden egyes népcsoport meghatározó hatalmi, és gazdasági pozíciókat akart szerezni. A helyi érdekek megfogalmazását az adott térség történelmi hagyományain, háború utáni körülményein túl természetesen tovább módosították a központi hatalom törekvései. Több községben az évszázadok óta együttélő magyarság, bunyevácság, németség politikai polarizációja, és gazdasági érdekellentétei miatt egymásnak feszülő ellentétek, és indulatok a háború befejezését követően felerősödtek. Ennek első jelei már megmutatkoztak a közigazgatás újjászervezésekor, a választott testületeknek, így a nemzeti bizottságoknak a megalakulásakor. Ez a tendencia a földreform végrehajtása kapcsán